1999. 10. 30. (III/43)

Újraírt történelem

root — Sat, 30 Oct 1999 11:40:00 +0200

"() A hivatalos ünnepségek valódi újdonsága azonban mégsem az átértelmezés és újraértékelés volt, hanem az, hogy a Fidesz-kormány nem követte az előző kormányok példáját, amelyek konszenzusos, kegyeletes, emelkedett hangulatú ünnepségeket tartottak, és arra törekedtek, hogy lehetőleg mindenki jól érezze magát az állami ünnepen. A jelenlegi kormány saját konfrontációs politikájának csataterévé tette az 56-os megemlékezést is. Az alaphang a leszámolás gondolata volt. 1956-ot tekintették alkalomnak, hogy meghirdessék: nem történt még meg azoknak a felelősségre vonása, akik akkor a rossz oldalon álltak. A lincshangulatkeltés persze nem a már elaggott munkásőröknek szól, hanem azoknak, akik a »késői Kádár-rendszerben« is az akkor hivatalos, 56-ellenes ideológia alapján álltak. A leszámolás szándéka kiterjed azokra is, akik ezekkel az elemekkel 1994-ben koalícióra léptek.

A Napi Magyarország október 25-i száma, amely a lezajlott ünnepségeket ismerteti, szalagcímben hirdeti, hogy »A béke nem jelent megbocsátást«. Valóban nem lehet és nem is szabad mindent megbocsátani. A bosszúvágy is érthető azoknál, akik személyesen gaztettek áldozatai voltak. Bosszúvágyat gerjeszteni azonban évtizedekkel később, miközben a társadalom a közbeeső évtizedeket – helyesen vagy helytelenül –, de nem a permanens megtorlási szándék állapotában élte meg, nemhogy békét nem hozhat, de olyan feszültségeket teremthet, amelyek a demagógiával leplezett felszín alatt hideg polgárháborúnak tekinthetők. ()"
Publicisztika: Az október 23-i gyűlölet-kétperc

Korai kampány elkésett koalíció

root — Sat, 30 Oct 1999 11:39:53 +0200

Eldördült a startpisztoly – meglepően korán. Igaz, egyes elemzők szerint a jelenlegi román vezetés hatalomra kerülése, tehát 1996 ősze óta egyfolytában zajlik a választási kampány Romániában. Ehhez képest nem is olyan furcsa, hogy már egy évvel a tényleges választások előtt beindul a nagy vetélkedés. Mások szerint pedig azért jogos a korai kampánykezdet, mert egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi koalíció kibírja a 2000 őszére tervezett választásokig.

Ion Iliescu, volt román elnök. Erdélyből vár szavazatokat Fotó: MTI

A startpisztoly mindenesetre az ellenzék fővezérének kezében dördült el azzal a nem is annyira bombasztikus bejelentéssel, hogy indul a köztársasági elnöki székért. Ion Iliescu ehhez teljesen egyhangúlag kapta meg pártja támogatását, és úgy tűnik, a választók többsége is elfogadja, hogy ismét Románia elnöke legyen: stabilan vezet a felmérésekben, mint ahogy az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásai szerint pártja is magabiztosan áll az élen.
Nem egy politológus állítja, hogy ez igazából nem a Társadalmi Demokrácia Pártja és nem a volt államfő érdeme, sokkal inkább azé a vezetésé, amely 1996 óta képtelen volt kihasználni a kedvező nemzetközi lehetőségeket. Amikor a Demokrata Konvenció legyőzte a posztkommunistákat, egy egész világ bízott abban, hogy az új csapat átvezeti Romániát az "örök átmenetiségből" az európai normák uralta piacgazdaságba. Ehelyett következett a még szerencsétlenebb átmenetiség, a megrekedt változás: végig nem vitt reform, végre nem hajtott privatizálás, rétestésztaként nyúló decentralizálás a közigazgatásban, az európai jogrendszer csigatempójú átvétele. Csak azt sikerült megvalósítani, ami rossz az embereknek: lett infláció gazdasági növekedés nélkül, életszínvonal-zuhanás szociális reform nélkül, visszaesés perspektíva nélkül. Csoda kellene ahhoz, hogy ez a koalíció összeszedje magát – mondta rezignáltan egy magyar politikus, érzékeltetve, hogy ő éppenséggel nem hisz a csodákban.
A kudarcnak olyan sok oka van, hogy visszatekintve kész csoda, hogy ez a kormányszövetség egyáltalán képes volt idáig fennmaradni. Van abban az ellenzéki vádban valami igazság, hogy ez a koalíció több szempontból természetellenes: gerincét a jobbközép Parasztpárt alkotja, a második legnagyobb párt viszont balközép: Petre Roman Demokrata Pártja. A jobboldaliak teljes kárpótlást és tulajdonreformot akartak, a demokraták viszont mindezidáig megakadályozták a legfontosabb tulajdoni törvények keresztülvitelét. A koalíció egyik fele meg akar szabadulni a rettenetesen túlméretezett állami szektortól, a másik fele meg akarja menteni. Olykor egy-egy párton belül is éles ellentétek akadályozták a döntéseket igen fontos kérdésekben.
Azt sem lehet elfelejteni, hogy olyan román erő vonta be az RMDSZ-t a kormányzásba, amelynek történelmi hagyománya a magyarellenesség, hiszen a Parasztpárt alapítója és politikai prófétája Maniu volt, s az ő öröksége Corneliu Coposu 1989 utáni felvilágosult elnöksége idején is végig érzékelhető volt a párt állásfoglalásaiban, döntéseiben. Azzal a Demokrata Konvencióval lépett a magyar szervezet koalícióra, amelyből az RMDSZ 1995-ben kilépett, mert nem volt hajlandó elfogadni, hogy a Konvenció a nemzetállamra szavaz az új alkotmány megszövegezésekor. Kevesen emlékeznek rá, hogy Radu Vasile jelenlegi kormányfő 1996-ban, a Parasztpárt főtitkáraként még csak úgy tudta elképzelni a magyar kormányrészvételt, hogy egy-két államtitkári posztot adnának az RMDSZ-nek. De a másik nagy koalíciós erő sem mutatott korábban túl nagy magyarbarátságot. Felejthetetlen volt Petre Roman 1990-es gyulafehérvári fellépése, amikor a december elsejei ünnepségen ő vezényelte a román tömeget tüntetésre a magyar szónok ellen, azt pedig különösen nehéz elfelejteni, hogy ő volt a miniszterelnök, amikor a bukaresti hatóságok több mint gyanús be nem avatkozási politikája lehetővé tette a román szélsőségeseknek a marosvásárhelyi konfliktus kirobbantását.
A koalíción belüli széthúzásokat egyetlen tényező volt képes ideig-óráig áthidalni: a kormánypártok közös óhaja a lehetőség szerint minél gyorsabb integrációra. Mikor azonban kiderült, hogy Románia NATO-csatlakozásához nem elég az új vezetés szándéka: a feltételek teljesítése híján Románia nem kerül be az első körben a szövetségbe – és feltehetően idén decemberben az is nyilvánvalóvá válik, hogy az uniós felvétel sincs kézzelfogható közelségben – a koalíción belül ismét a széttartó erők és érdekek diadalmaskodtak. Nem sikerült igazán felgyorsítani a privatizációt, még mindig nem sikerült tisztázni a tulajdonviszonyokat, meghozni a kárpótlás alaptörvényeit, végrehajtani a közigazgatási reformot, illetve átvinni ennek törvényes garanciáját. Nem sikerült talpra állítani a gazdaságot, főképpen azért, mert a kormányzat nem volt elég erős és egységes a magyarországihoz hasonló kemény, de eredményes program végigverekedéséhez. Az RMDSZ ebben a helyzetben csak részleges eredményeket érhetett el, hiszen a kisebbségi ügyek megoldása is csak addig volt igazán fontos, ameddig Romániát a "megoldások országának" lehetett felmutatni a Nyugat előtt.
E három év alatt végül is az ellenzékieknek nem kellett nagyon sokat tenniük a koalíció kudarcáért. Amikor lehetett, bizalmatlansági indítványokkal rombolták az amúgy is akadozó parlamenti munkát. A közéletben és a sajtóban "a nép képviseletében" a szigorúbb intézkedések, a radikális piaci változások ellen léptek fel, bátorították a szakszervezeteket, szolidarítottak a kapitalizmus ellen menetelő bányászokkal, vagyis ahol csak lehetett, gyengítették és elbátortalanították az átmenetet. Most pedig, amikor az Európai Unió országjelentése a makrogazdasági változások elmaradása miatt kárhoztatja Romániát, számon kérik a koalíción azokat a lépéseket, amelyeket épp az ellenzék által keltett közhangulatban nem mert megtenni a kormány, kárhoztatják a tőkebefektetések elmaradását, miközben ők hirdették a térségben máshonnan is ismerős jelszót: "Nem adjuk el az országot!"
A mostani ellenzék erőfölényét az is jelzi, hogy a jelenlegi koalíció menynyire nem képes határozottan fellépni ellene. Iliescu harmadik elnöksége alkotmányos szempontból legalábbis kétséges, hiszen úgymond másfél periódust már letöltött 1990 és 92, majd 1992 és 96 között, az Alkotmány azonban csak kettőt engedélyez. A Parasztpárt és a Liberális Párt mégis úgy döntött, hogy nem próbálja jogi úton megtámadni Iliescu jelölését az államfői posztra. A koalíciós demokraták pedig végképp nagyon furcsán reagáltak: egyik alelnökük szerint Iliescu népszerűsége bőven elég indok arra, hogy újra induljon az elnökségért. A kormányszövetség pártjai eközben ismét krízisbe keveredtek, a baloldali demokraták a jobboldali minisztereket támadták ellenzéki segítséggel, Iliescu tárgyalt volt külügyminiszterével és volt miniszterelnökével – ma mindkettő pártelnök –, közös nemzeti program kidolgozását határozva el velük, és furcsamód az sem robbantotta szét a kormányszövetséget, hogy e közös program egyik részese most a kormánykoalíció tagja. A bukaresti hatalom körében a jelek szerint valamiféle "minden mindegy"-hangulat uralkodott el, a koalíciós jobboldaliak nem hisznek győzelmükben, a baloldal pedig átállását készíti elő. A válság megoldására egyetlen ok az volt, hogy a partnerek belátták: ha most esik szét a kormányszövetség, végképp semmi esélye nem lesz Romániának a helsinki csúcstalálkozón.
Persze az eltelt éveket nem lehet nyomtalanul kitörölni sem Románia, sem a kontinens történelméből: ha Iliescuék jövőre hatalomra kerülnek, nem folytathatják ugyanott, ahol 1996-ban abbahagyták. Paradox módon többek között éppen azért nem, mert időközben sokat romlott a helyzet. Az akkori választások idején Románia a perspektívátlan stagnálás állapotában leledzett, most viszont van perspektíva, ha nem is pozitív: az összeomlás perspektívája. Ennek elkerülésére csakis Nyugat felől érkezhet segítség, aminek azonban ára van. Románia következő, feltehetően baloldali vezetésének azt a kellemetlen feladatot kell megoldania, hogyan tud további tőketámogatást kicsikarni a fejlett nyugati államoktól – miközben eddigi irányvonala erősen posztkommunista jelleg? volt: leginkább azt a réteget támogatta, amely a kommunizmus bukásával meggazdagodott ugyan, de nem lett belőle igazi kapitalista vállalkozó, vagyonát leginkább egykori vagy jelenlegi állami pozíciója révén gyarapítja.
Ennek megfelelően egyszerre kétféle beszéd hallatszik a legnagyobb ellenzéki párt felől: a nemzeti konferencia, tehát a kongresszus egyik üzenete a magántulajdon és a piacgazdaság vállalása, az európai integráció igenlése, miközben ugyanott és ugyanakkor az állam fokozott beavatkozását sürgették a gazdasági folyamatokba. Iliescu pártja a munkanélküliség felszámolását ígéri, de közben nem beszél arról, mit kezd majd a hatalmas veszteséget termelő állami nagyvállalatokkal, amelyek felszámolását eddig többek közt ők akadályozták meg a szocialista ipari munkásság bátorításával. A szociális demagógia nyilván meghozza gyümölcsét, ez pontosan érezhető a mostani közvélemény-kutatási adatokból, miközben a hatalomra készülődő ellenzékiek jónéhány olyan programpontot is beemeltek a maguk dokumentumába, amely a Demokrata Konvenció sajátja volt korábban. A konferencia forgatagában egy újságíró megkérdezte Iliescut, hogy mi lesz az állami nagyvállalatokkal? "Nem tudom" – hangzott a gyors válasz, és ez valószínűleg fedi is a valóságot. Iliescuék egy évvel a választások előtt úgy indítottak kampányt, hogy jó néhány fontos kérdésben várhatóan egészen az eredmény kihirdetéséig nem beszélhetnek egyértelműen. Vagy talán még azután sem.
Hasonlóan furcsa a helyzet a kisebbségi kérdésben. Ahogy Románia kétségkívül legdörzsöltebb politikusa, Ion Iliescu nem hajlandó letenni a
garast a gazdaság legfontosabb ügyeiben, ugyanolyan körültekintő a magyarságot érintő kérdésekkel kapcsolatban is. A nyilatkozatokat alvezéreire bízza, akik annál harsányabban vállalják a megszólalást. Legutóbb egy, a honvédség által szervezett nemzetközi szeminárium nyújtott alkalmat – stílszerűen szólva – némi össztűzre Magyarország ellen. Adrian Nastase, Iliescu pártjának második embere azt fejtegette, hogy a NATO katonai konfliktust akar kirobbantani Erdélyben, egy másik alelnök pedig bejelentette, hogy az aradi botrány után Magyarország befagyasztja kapcsolatait Romániával.
Az éles hang mögött kettős játszma húzódhat meg. Egyrészt Iliescuéknak a biztos győzelem érdekében elsősorban Erdélyben kell szavazatokat szerezniük, tehát az erdélyi románság körében próbálnak a szerintük szükséges nacionalista politikával tovább javítani népszerűségükön – nem is csoda, hogy az Iliescuéknál szélsőségesebb román pártok eléggé ingerülten reagálnak arra, hogy a volt államfő jobbszélről akarja előzni őket, miközben leépítette a velük való korábbi együttműködést, nyilván mert szalonképtelen erőkkel nem köthetett szövetséget. Az alvezérek kirohanásai mögött az lehet a másik meggondolás, hogy a román–magyar kétoldalú kapcsolatok még a mostani kormány periódusában romoljanak meg, ne lehessen őket vádolni majd ezért: így hatalomra kerülésük esetén nem kényszerülnek a számukra felettébb kellemetlen együttműködésre Budapesttel. Ezért azonban nem őket okolná a nemzetközi közvélemény, hiszen nem ők voltak hatalmon a kapcsolatok megromlásakor.
Maga Iliescu azonban lehetőség szerint nem igen beszél kisebbségi ügyekről, magyar–román kapcsolatokról. Neki olyan politikus képét kell jövő őszig felépítenie, aki mindenütt szalonképes, kisebbségi ügyekben sem fér kétség jóindulatához, jó szomszédja a NATO-nak és a NATO-tag Magyarországnak. A Balkán politikai hagyományai nemhogy elítélnék, inkább nagyon is díjazzák, ha egy közéleti ember ilyen ügyesen tud két, egymásnak szögesen ellentmondó álláspontot kommunikálni. A politikai partner ügyes kezelése, kissé durvábban fogalmazva: átejtése megint csak nem elítélendő negatív vonás, hanem becsülendő képesség ezeken a tájakon. A probléma csak az, hogy Románia immár egy olyan Európába igyekszik, amely épp ezt a habitust nem díjazza többé. Amit a Nyugat hiányol Romániában, az az állandóság, a politika és a tőke biztonsága, a lépések kiszámíthatósága, a közéleti szféra átláthatósága. Ha valóban az történik, amit most minden politikaelemző és minden közvélemény-kutató biztosra vesz, és Iliescuék 2000 őszétől átveszik a hatalmat Romániában, az kétségkívül a kommunizmus utáni Európának egy igen különleges próbatétele lesz: mit tud kezdeni az újjáalakuló, értékeit integrációs feltételekben érvényesítő Európa a hagyományos, tekintélyelvű, fondorlatos román politikával.

A legfőbb ügyész védelmében

root — Sat, 30 Oct 1999 11:39:46 +0200

Györgyi Kálmán legfőbb ügyészt "olajügybe keverték". Az akcióban részt vett egy hat évvel ezelőtt nyugdíjazott főügyész, Szabó Lukács volt MIÉP-es, jelenleg független képviselő, Orbán Viktor miniszterelnök és végül Horváth Béla, a Független Kisgazdapárt frakcióvezető-helyettese, aki október 28-án lemondásra szólította fel a legfőbb ügyészt. Az ízig vérig büntetőjogász, 60 esztendős főügyész, aki tíz évvel ezelőtt az ELTE Jogi Kar dékáni székét cserélte fel a legfőbb ügyészi pozícióval, magyarázkodásra kényszerül. Olyan hangulat teremtődött, amelyben a jogásznemzedékek számára példát mutató, rendkívül magas szint? szakmai tudásáról és korrektségéről híres jogásznak kellene bebizonyítania, hogy nem felelős az olajügyekért.

Márpedig az egy elsőéves joghallgató számára is egyértelm?: azt, hogy ha valaki "nem csinált" valamit, nem lehet bizonyítani. A jog a bizonyítás terhét arra helyezi, aki állít valamit. Nem úgy a mai közhangulat, ahol a vádlóknak a sajtóban semmit sem kell bizonyítani, elég meglebegtetni gyanúba hozó lehetőségeket és a politika már ki is mondja az ítéletet. A "Györgyi-ügy" sajnos szomorú látlelet arról a helyzetről, ami Magyarországon az utóbbi hónapokban kialakult. A vádaskodások, a rágalmazások, a besúgások, a feljelentések, a személyes bosszúk, a "besározások" korszakát éljük.
Félreértések elkerülése végett leszögezem, kívánatos, hogy az "olajügyek" szereplőit leleplezzék, a felelősöket megbüntessék. De milyen haszna származhat az igazság keresésének abból, hogy mindenki úgy érzi, itt az idő, hogy a saját kis vagonját hozzákapcsolja az egyre eszeveszettebbül száguldó "olajszerelvényhez"?
Mert mi is Györgyi Kálmán bűne Horváth Béla szerint? Az, hogy tíz éve ő a legfőbb ügyész, "vezető beosztást tölt be a rendszerváltás kezdete óta". Igen, ez így van. Györgyi Kálmánt 1990-ben Antall József javaslatára választották legfőbb ügyésznek. Megválasztása előtt 26 esztendőn keresztül büntetőjogot oktatott a budapesti jogi karon.
Szabó Lukács, a MIÉP-ből kivált független képviselő most azt állítja, hogy Györgyit 1990-ben azért választották meg, mert nem tudták, hogy párttitkár volt. Nos, aki az elmúlt évtizedekben a jogi kar környékén járt, az tudhatja, hogy Györgyi Kálmán rendkívül népszerű – a hallgatók által "a Kar kiváló oktatójának" megválasztott – oktató volt. Akit éppen azért jelölt Antall József legfőbb ügyésznek, mert vitathatatlan szakmai tekintélye és emberi értékei alapján egyedül ő tűnt alkalmasnak a pártállam alatt teljesen szétzüllesztett, abszolút pártbefolyás alatt álló ügyészség újrateremtésére.
Az akkori helyzetre mi sem jellemzőbb, minthogy 1990-ben, amikor Györgyi átvette a hivatalát a Fővárosi Főügyészségre meghirdetett fogalmazói állásokra egyetlenegy pályázó sem jelentkezett. Ma az ügyészi állásokra többszörös a túljelentkezés, az ügyészek többsége negyven évnél fiatalabb szakember, a pálya – nagyrészt éppen Györgyi Kálmán személyes példamutatásának köszönhetően – ismét vonzó, magas presztízs? hivatássá vált. Ennek köszönhető, hogy 1996-ban, amikor első hatesztendős mandátuma lejárt, az Országgyűlés több mint kétharmados többséggel választotta újra legfőbb ügyésszé. Hasonlóan nagy támogatásban részesült mindkét előző ciklusban, amikor a hozzá intézett interpellációkra adott válaszokról döntött a Ház. Kétségtelen, hogy Györgyi ezek alkalmával nemegyszer szégyenítette meg intellektuális fölényével az őt kérdező képviselőt – így a vele szemben most vádakat hangoztató – Szabó Lukácsot is.
A mostani "ügy" azzal kezdődött, hogy október 25-én Orbán Viktor miniszterelnök felkereste hivatalában a legfőbb ügyészt, és az olajszőkítési ügyek 1991-től történő áttekintését kérte tőle. Másnap, 26-án egész oldalas írás jelent meg a Világgazdaság cím? lapban, amelyben Szeszák Gyula, Hajdú-Bihar megye 1993-ban menesztett egykori főügyésze, Györgyi Kálmán felelősségre vonását szorgalmazta, mert szerinte "felettesei akadályozták az olajügyek felderítését". A cikk felvezetése és a cikket követő események a legfőbb ügyészre lettek "kihegyezve", a hét közepén már csak az ő felelősségét emlegették, holott Szeszák Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszterre – az akkori országos rendőrfőkapitányra –, valamint Boros Péter egykori belügyminiszterre sokkal súlyosabb vádakat fogalmazott meg. (Külön sajátossága a helyzetnek, hogy a cikk szerint Szeszák 1992 végén az adatokat "átadta a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) megyei kirendeltségének". A történetnek ez a szála a Világgazdaság cikkében teljesen elvarratlan maradt.)
Miközben a Világgazdaság írása Pintért azzal vádolta, hogy aktívan akadályozta az akkori Hajdú-Bihar megyei rendőrfőkapitány Papp Imre állítólagos olajügyeinek felderítését, addig Györgyi Kálmánnak azt veti szemére, hogy Papp ügyének kivizsgálását "a Legfőbb Ügyészség összeférhetetlenség miatt áthelyezte Csongrád megyébe". További vádpont, hogy egy szintén a megyei főkapitányt gyanúba hozó olajügyben a nyomozással a Szeszák által vezetett megyei ügyészség helyett a borsodiak vizsgálták az ügyet, arra hivatkozva, hogy az ügy fő gyanúsítottja ott lakik. Később Szeszák Gyula – a cikk szerint – olyan levelet kapott felettesétől, melyben leírták, hogy megvizsgálták Papp szerepét az ügyben, de a vizsgálat nem támasztja alá Szeszák gyanúját. Szeszákot 1993 októberében a legfőbb ügyész nyugdíjazta.
Mi a probléma ezekkel az állításokkal? Az első az, hogy Szeszák Gyula semmi esetre sem tekinthető az ügyben elfogulatlan tanúnak. Korábbi megnyilatkozásaiból és a mostani ügyből is az látszik, hogy a mai napig nem tudta megbocsátani Györgyi Kálmánnak hat évvel ezelőtti menesztését. A legfőbb ügyész akkori döntése persze bíróság előtt megtámadható lett volna. Nem tudom, hogy Szeszák Gyula élt-e ezzel a lehetőséggel, de ha nem, akkor elég sajátos, hogy hat évvel később áll elő vádjaival, ha pedig élt a lehetőséggel, csak a bíróság nem adott neki igazat, akkor a helyzet még sajátosabb.
A másik probléma, hogy a cikkben szereplő állítások egy részében Szeszák Gyulának – legalábbis jogászok számára – nyilvánvalóan nincs igaza. A legfőbb ügyész akkor sértette volna meg a törvényt, ha nem teszi át az ügyet más megyébe. Szeszák abban is téved, hogy "szabálytalan volt" az a határozat, amely a terhelt lakóhelye szerinti hatóságot bízta meg a nyomozással. A büntetőeljárási törvény lehetővé teszi, hogy a hatóság eldöntse, hogy a cselekmény elkövetési helye szerinti, vagy a terhelt lakóhelye szerinti hatóság járjon-e el.
Mint a büntető eljárási jogot másfél évtizede oktató jogász már ezen két elem ismeretében is okkal kételkedem a Györgyi Kálmánnal szembeni vádak hitelt érdemlő voltában. A vita azonban, amely ahelyett, hogy a bíróság előtt korrekt feltételek között zajlana – a vádakat, gyanúsításokat esetleg rágalmakat irreálisan felnagyítva jeleníti meg – szinte esélyt sem ad a megvádoltnak a védekezésre.
Az ügyben egészen különös a miniszterelnök által alkalmazott kettős mérce is. Orbán Viktor két nappal a legfőbb ügyésznél tett látogatása után a Krónikának adott szokásos szerda reggeli interjújában megvédte Pintér Sándor belügyminisztert. Kijelentette, hogy a belügyminiszternek "rágalmazásokon, hírbehozási kísérleteken túl, egyetlenegy bizonyítható ügyet sem tudtak a szemére hányni". Majd kifejtette, hogy a belügyminiszter ártatlansága mellett a legfőbb bizonyíték, hogy ő – mármint a miniszterelnök – "kellő körültekintéssel végezte el az ő személyének a kiválasztását". Eddig tulajdonképpen rendben is van, ha a miniszterelnök nem hisz a vádaknak és nem menti fel miniszterét, akkor nem is mondhat mást.
Ezt követően azonban a nyilatkozat sajátos fordulatot vett, és a miniszterelnök, hogy képletesen szóljunk szavaival, hirtelen "hátbaszúrta" a legfőbb ügyészt, amikor kijelentette, hogy "ott valóban más a helyzet", vagyis őérte a miniszterelnök nem tud kezességet vállalni. Ha nem tekintjük az egész ügy összefüggéseit akkor önmagában ez a ténymegállapítás is helytálló, hiszen a legfőbb ügyészt valóban nem a miniszterelnök nevezi ki, hanem az Országgyűlés választja, azonban a konkrét esetben a miniszterelnök akarva vagy akaratlanul azt sugallta, hogy a vádak, vagy ha tetszik "rágalmak vagy hírbehozási kísérletek" a legfőbb ügyész esetében megalapozottak. Márpedig nagyon nehezen magyarázható az az álláspont, amely egy személynek egy cikkben megjelent vádjait a miniszterelnökhöz közelálló személyek vonatkozásában "rágalomnak és hírbehozásnak", míg ugyanazon személynek ugyanott a kormánytól független legfőbb ügyészt érintő részét pedig elfogadhatónak tartja.
Az pedig, hogy a miniszterelnök ehhez hozzátette, hogy a kormány szándéka szerint az ügyészség már régen a kormány alárendeltségébe tartozna, és ha így lenne, akkor ma már sokkal jobb lenne a helyzet, de az ellenzék nem járult hozzá a kétharmados törvénymódosításhoz, nos ez már olyan mérv? "pragmatizmus", amin csak ámulni lehet.
Az elmúlt héten ugyanezen hasábokon a kormánytól független bíróságok védelmében kellett szót emelni, most a szintén kormánytól független legfőbb ügyészt éri támadás, a jövő héten ki lesz soron? És ha az összes intézményt sikerül majd lejáratni, mi jön utána?

Nem szabadságharcosok, banditák ellen harcolunk

root — Sat, 30 Oct 1999 11:39:39 +0200

"Csecsenföld a kábítószer-kereskedelem, a fegyvercsempészet, a törvénytelen jövedelmek pénzmosásának központja lett" – állítja Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök lapunknak adott nyilatkozatában. A kormányfő nem készül kompromiszszumra: "Velünk szemben nem szabadságharcosok, hanem banditák állnak. Megsemmisítésükig semmilyen politikai rendezésről nem lehet szó. Egy civilizált állam nem ül le tárgyalni bűnözőkkel" – szögezte le Putyin, aki szerint a dagesztáni események után világossá vált, hogy vannak olyan nemzetközi központok, amelyek a vallási szélsőségeseket a teljesen földi, politikai, társadalmi-gazdasági céljaik szolgálatába állították. A miniszterelnök úgy véli, hogy ezek a központok jelentős pénzügyi tartalékokkal rendelkeznek, jól szervezettek, s valamennyi muzulmán népesség? ország érdekszférájukba tartozik. Exkluzív interjúnk a Novosztyi hírügynökség közreműködésével készült.

Orosz katonák kinéznek egy lövészárokból Groznij határában. Nincs kompromisszum Fotó: MTI

– Miniszterelnök úr! Hogyan értékeli a közelgő választások hatását a bel- és a külpolitikai helyzetre?
– Az alkotmánynak megfelelően az elnökválasztás 2000 nyarán lesz. Sokkal közelebbi időpontban – december 19-én lesznek az Állami Duma – a parlament alsóházának képviselőválasztásai. Az elnökválasztással kapcsolatban is a Duma
választása után dől el, hogyan alakul a politikai erők megoszlása, az elnökválasztási kampány stratégiája és taktikája. Addig csak vita folyik a lehetséges elnökjelöltekről, találgatni lehet az esélyeket és ennek vagy annak a jelöltnek a győzelme esetén a politika lehetséges változásait. Meg kell jegyezni, hogy az elnök az orosz államiság kulcsszereplője. Oroszország kül- és belpolitikájának alapvető céljai és irányai ugyanolyanok maradnak, mint ahogy azokat a mostani elnök meghatározta. A végletekig általánosítva ez a demokratikus és piaci reformok folytatásának és tökéletesítésének, a világ gazdasági és politikai közösségéhez való csatlakozásnak a politikai kurzusa. Borisz Jelcin az állam valós vezetője volt és marad, a kormány az ő vezetésével dolgozik. A hatalom átadása az új elnöknek, az alkotmánynak és a törvényeknek megfelelően történik majd.

Vlagyimir Putyin: "Az iszlámot terrorista és álcázott ideológiai célok érdekében kísérelték meg felhasználni" Fotó: Kommerszant

– Sok találgatás hangzott el az Ön lehetséges jelöltségével kapcsolatban.
– Az én szerepem az elnökválasztáson sok tényezőtől fog függni – a parlamenti választások kimenetelétől, a társadalom megítélésétől a jelen poszton végzett munkámról, érzek-e kellő bizalmat és támogatást a nép jelentős részétől. Ez utóbbi különösen fontos. Az elnökválasztáson való részvételt nem sportnak vagy személyes ambícióim kiteljesítésének tekintem. Bárki is lesz az elnök – nehéz terhet vesz magára. Nem kerülhetünk el népszerűtlen rendszabályokat. Világosan látni kell, hogy mit akarunk. A kitűzött célok eléréséhez pedig kell a politikai akarat. Ma az orosz társadalom megosztott. Kell, hogy higgyenek bennünk és tömörüljenek körülöttünk.
Más szavakkal, sok feltétele van az elnökválasztáson való győzelemnek és az azt követő munka sikerének. Ezek közül több még nem érett be. Ezért az én szerepemről beszélni most még nem időszerű.
– A csecsen válság vajon csak Oroszország belső ügye? Elképzelhető, hogy a kormány kérni fogja valamely nemzetközi szervezet – például az EBESZ – segítségét a válság megoldásában?
– Nem először teszik fel ezt a kérdést nekem, de mindig elképedek ezen. Csecsenföld Oroszország része volt és az is marad. A nemzetközi közvélemény nem tekinti Csecsenföldet teljesen szuverén, független államnak. Csecsenföld területe terroristák és banditák bázisává, kiképzőtáboraivá, az Orosz Föderáció Csecsenfölddel szomszédos tagjai elleni rajtaütések és behatolások, a békés lakosság elleni erőszak és rablások hídfőjévé vált. A Csecsenföldön tevékenykedő banditák külföldi állampolgároknak is okoztak szenvedést. Csecsenföld a kábítószer-kereskedelem, a fegyvercsempészet, a törvénytelen jövedelmek pénzmosásának központja lett. Ezért az orosz intézkedések – a katonaiakat is beleértve – nem a csecsen nép elleni háborút jelentik, hanem az állam szükséges és legitim tevékenységét a törvényes rend helyreállítása érdekében, területének egyik részén. Ezért ez kétségtelenül Oroszország belügye. Könny? meggyőződni arról, hogy a harctevékenység nem a nép, hanem a banditák támaszpontjai ellen folyik.
– Mi történik a visszafoglalt régiókban?
– A felszabadított területeken megkezdődött a normális élet helyreállítása, a lakosságnak segítséget nyújtunk. Megoldódik az Ingusföldre, Észak-Oszétiába, a sztavropoli területre menekülésre kényszerített lakosság sorsa is. Az emberek egy része hazatér a harcosoktól megtisztított területekre, mások az ország egyéb területeit választják. A helyben maradók részére megteremtjük az életfeltételek szükséges minimumát. Nincs humanitárius katasztrófa, és nem is lesz. Van elég erőnk és eszközünk, hogy ilyesmit ne engedjünk meg. Egyébként az emberek nemcsak a harctevénységek miatt menekültek Csecsenföldről, hanem azért is, mert a köztársaságban hatalomra jutott terroristák erre kényszerítették őket. A hivatalos hatalom nem volt képes megvédeni őket a rablásoktól és az erőszaktól, nem tudta biztosítani a nyugdíjak és bérek kifizetését, pedig mi a központból az ehhez szükséges pénzt évek óta átutaltuk, de az emberek ebből egy rubelt sem kaptak.
– Érkeznek hírek arról, hogy külföldiek is harcolnak Csecsenföldön. Mennyiben befolyásolja ez az önök fellépését?
– Ha beszélhetünk nemzetközi szempontból közös feladatról az Észak-Kaukázusban, akkor annak kapcsán igen, hogy a dagesztáni behatolás mögött is nemzetközi terrorista szervezetek állnak. Ugyanezek pénzelik a csecsen banditákat, látják el őket fegyverrel, küldenek oda zsoldosokat. Sok külföldi van a banditák között, így akár Oroszország elleni agresszióról is beszélhetünk. Csak csodálkozni lehet néhány külföldi politikai kör siránkozásán, hogy milyen megsértése történik az emberi jogoknak Csecsenföldön. Megismétlem: Csecsenföldön velünk szemben nem szabadságharcosok, hanem banditák állnak. Megsemmisítésükig semmilyen politikai rendezésről nem lehet szó. Egy civilizált állam nem ül le tárgyalni bűnözőkkel. Végső célunk természetesen a politikai rendezés a terroristák megsemmisítése után.
A csecsen válság Oroszország más régióiban is feszültséget keltett, különösen a terrorista akciók végrehajtása után. Ha nem foganatosítottunk volna rendszabályokat, a destabilizáció kiterjedt volna az Észak-Kaukázus más területeire is, aláásta volna a hatalomba vetett bizalmat. Ezt a veszélyt elhárítottuk. Az elnök, a kormány, a parlament mindkét háza, a regionális hatalmi szervek és a lakosság jelentős többsége fellép a banditák és a terroristák felszámolásáért, ami a politikai rendezés előfeltétele. Ebben nincs eltérés az orosz társadalomban, bár a taktikai kérdéseket illetően vannak nüansznyi eltérések a politikai erők álláspontjában.
– Hogyan viszonyul Oroszország az iszlám szélsőséges jelenségeihez? Milyen az iszlám hatása az észak-kaukázusi körzetekben?
– Ennek a problémának két aspektusát élesen szét kell választani. Az iszlám mint az egyik világvallás – óriási jelentőségű. Nem sajátja a vallási és etnikai gyűlölet, az agresszivitás a más vallású országokkal és népekkel szemben. Talaján csodálatos kultúra nőtt fel. Teljesen más dolog az iszlám szélsőségesség. Az utóbbi évtizedekben találkozhattunk azzal, hogy az iszlámot terrorista és álcázott ideológiai célok érdekében kísérelték meg felhasználni. A dagesztáni események után világossá vált, hogy vannak olyan nemzetközi központok, amelyek a vallási szélsőségeseket a teljesen földi, politikai, társadalmi-gazdasági céljaik szolgálatába állították. Ezek a központok jelentős pénzügyi tartalékokkal rendelkeznek, jól szervezettek, érdekszférájukba tartozik valamennyi muzulmán népesség? ország. A valódi iszlám leple alatt diverziókat, harci cselekményeket hajtanak végre, amelyek végső célja a hatalomra jutás, hogy aztán kitermelhessék ezeknek az országoknak a természeti kincseit.
Ez a tevékenység nyugtalanságot kelt nemcsak Oroszország muzulmánok lakta területein, hanem minden, az iszlám zászlaja alatt jelentkező terrorizmussal találkozó államban. A világnak van tapasztalata a terroristák elleni harcban, azonban még nincs kialakult elképzelés arról, hogyan fékezzük meg a vallási szélsőségek leple alatt világszerte fellépő szervezett terrorizmust. Ez egy, az egész világot érintő új veszély, amit csak valamennyi érintett ország – beleértve az ettől a problémától szenvedő iszlám országokat is – és a nemzetközi közösség együttes, koordinált tevékenységével lehet megszüntetni. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ez a dolog nem válik a nemzetközi élet fő problémájává.

INNEN-ONNAN

root — Sat, 30 Oct 1999 11:39:25 +0200

Századunk orvosi csodája

A penicillint az elmúlt 100 év legnagyobb orvosi csodájának tartják Londonban, ahogy azt egy közvélemény-kutatás hétfőn jelentette. Brit orvosok szerint – akik ugyanis egyöntetűen erre voksoltak – századunk nagy felfedezése az első antibiotikum, a penicillin. A gyógyszer, amelynek az orvostudomány különböző területeiről 500 orvost tömörítő, NOP elnevezés? kutatócsoport az első helyet szavazta meg, a skót bakteriológus, Alexander Fleming felfedezése volt 1928-ban. Az aszpirint a kardiológusok 13 százaléka, a kemoterápiás kezelést 28 százaléka tette az első helyre, de az antidepresszánsok, a pszichológusok kedvencei szintén előkelő helyezést értek el az évszázad gyógyszereinek listáján. (Reuters)

Millenniumi "összeesküvés"

Faruk Hoszni, Egyiptom kulturális minisztere a művészvilág nacionalistáinak kereszttüzébe került, amiért a millenniumi party megrendezésének vezetését egy külföldinek engedte át. Kedden ugyanis egy iszlám napilap Egyiptom látványos, ezredfordulós szilveszteri rendezvényeit olyan cionista összeesküvésként jellemezte, amelynek keretében a cionisták benyújthatják követeléseiket a piramisokra. Egyiptom iszlám beállítottságú munkáspártjának lapja, az Al-Shabbi úgy érvelt, hogy a "cionista" Jean-Michel Jarre francia zenész által szervezett show "érdemtelenül támogatná a cionistáknak azt a követelését, hogy a 4500 éves piramisok építőinek titulálják magukat" – írta Adel Husszein munkáspárti frakcióvezető egy vezércikkben. Jarre, aki az Oxygène és az Equinoxe cím? albumairól is híres, egy 12 órás operával lép fel a körülbelül 1000 előadóval, piramisok közötti tűzijátékkal, lézerrel, valamint keleti és nyugati zene keverékével megrendezett, 9 millió dolláros előadáson. Így a rendezvény előreláthatólag a sajtót és turisták ezreit fogja vonzani. Ahmed Khalil, a kultúrtárca szóvivője kedden úgy nyilatkozott, hogy a miniszter azt választ, akit akar: "Hogy Jarre cionista-e vagy sem, ahhoz semmi közünk. Ő egy művész." (Reuters)

Vízenjárás

root — Sat, 30 Oct 1999 11:39:18 +0200

Egy férfi próbál meg a vízen járni egy saját maga készítette "vízi járművön" a franciaországi Calviban megrendezett sportfesztiválon Fotó: MTI

Liger és társai

root — Sat, 30 Oct 1999 11:39:11 +0200

A gyermekekért létrehozott jótékonysági egyesület ötlete: fényképes akcióval kölyök állatok segítenek a szükségben lévő szöuli gyermekeken. Nagy tömegek állnak ugyanis sorba, hogy egy rögtönzött stúdió körül lefényképeztessék magukat valamelyik kedvencükkel, vagy a 4 hónapos oroszlánnal, Yuppéval, vagy pedig egy mókussal, esetleg majommal. A választható állatok között még egy "liger" is akad, ami az oroszlán és a tigris ritka keveréke. (CNN)

Kék cápát fogott

root — Sat, 30 Oct 1999 11:39:04 +0200

-Ne is képzeld Találkoztam a nagy fehér asszonyal!

Az 56 éves Bev Marshall-Smith, aki csupán azért ment ki vasárnap a tengerre, hogy partra vonszoljon egy halat, egyik pillanatról a másikra óriási küzdelemben találta magát. Egy 1,8 méteres kék cápát kellett két vállra fektetnie – írta hétfőn az új-zélandi sajtó. Az egész úgy indult, hogy Marshall-Smith és férje, Eric úgy határoztak, hogy a hétvégi horgászást New Plymouth-hoz közel, Új-Zéland északi részén fejezik be egy utolsó horogbedobással. Ahogy a hölgy bedobta a horgot, észrevette, hogy valami rákapott a csalira, majd egészen közel jött a vízfelszínhez. Felfegyverezve egy fadarabbal és egy hosszú kötéllel, belement a "játékba". "Nem is vettem észre, hogy a hal egy cápa. Csak odamentem és megragadtam. Nagyon féltem, így csak arra figyeltem, hogy a fejétől távol tartsam magam. Minden alkalommal, ahogy közel került hozzám, igyekeztem elkapni a hátsó uszonyát, és amikor küzdeni próbált, jókorát ráütöttem." Elmondása szerint az egész cápát feldarabolta, de a végén csak a fogait tartotta meg. Valaki azt tanácsolta, hogy készíttessen láncot vagy fülbevalót belőlük. (AP)

A DreamWorks és az Internet

root — Sat, 30 Oct 1999 11:38:57 +0200

A Steven Spielberg által fémjelzett DreamWorks és a Ron Howard nevéhez fűződő Imagine Entertainment az ismert milliárdos befektető, Paul Allen segítségével olyan céget hozott létre, amely online műsorokat fog készíteni és szolgáltatni az Interneten. Az új vállalkozás POP.com címen a legmodernebb videotechnika bevetésével készül meghódítani a világ internetezőit. A tervek szerint a szolgáltatás 2000 tavaszán indulna meg. A "csatorna" egyelőre szórakoztató műsorokat sugározna egyrészt színészekre, másrészt animációra épülve. A POP.com élő webes eseményeket is tervez. Spielberg a bejelentés kapcsán elmondta: szerinte az Internet végtelen lehetőségeket kínál, és személy szerint alig várja, hogy felfedezhesse a Net "erejét". A cég vérbeli interaktív élményt ígér, chat szobákkal, azonnali üzenetküldéssel és más közösségépítő szolgáltatásokkal. A POP.com arra is lehetőséget ad majd, hogy a nézők elkészítsék saját műsoraikat, és terjesztési céllal feltöltsék a honlapra. A szolgáltatás ingyenes lesz, bevételeit reklámokból, szponzoroktól és az elektronikus kereskedelemtől várja. Jeffrey Katzenberg, a DreamWorks másik neves alapítója úgy jellemezte a leendő POP.comot, mint az Internet MTV-jét. Az új céget a Vulcan Ventures finanszírozza, amely a Microsoft egyik alapítójának a cége. Paul Allen a Forbes magazin listája szerint 30 milliárd dolláros vagyonával a világ harmadik leggazdagabb embere. A DreamWorks SKG-t 1994-ben hozta létre Steven Spielberg, David Geffen, Jeffrey Katzenberg és Paul Allen azzal a céllal, hogy a legújabb digitális technológia segítségével készítsenek mozi- és televíziós filmeket. Egyes terveik még nem váltak valóra – mint például egy új, digitális stúdió felépítése Los Angelesben –, de a stúdiónak már eddig is olyan nagyszer? filmeket köszönhetünk, mint például a Ryan közlegény megmentése és a Z, a hangya, vagy az Egyiptom hercege. A magyar mozik nemrég mutatták be a stúdió Átok cím? filmjét, az Egyesült Államokban pedig éppen az American Beauty arat hatalmas sikert. (InternetNews)

Rendhagyó ötletek

root — Sat, 30 Oct 1999 11:38:50 +0200

A Maine állambeli Farmington lakói megfelelő helyet keresnek annak az óriási fülvédőt ábrázoló alkotásnak, amit a helybéli feltaláló, Chester Greenwood tiszteletére kívánnak állítani. A kereskedelmi kamara is támogatja az ötletet azt remélve, hogy e figyelemfelkeltő látványosság a turisták számát is megnöveli majd, s a város titkon azt reméli, hogy a világ legnagyobb fülvédőjével a Guinness Rekordok könyvébe is bekerülhet. Greenwood úr már eddig is tiszteletbeli polgára volt a városnak; ahogy beköszönt a hideg, minden december első szombatján emlékünnepséget rendeznek a hasznos találmány feltalálója tiszteletére. Greenwood 1873-ban készítette el első fülvédőjét egy fagyos decemberi korcsolyázás alkalmával bálakötöző drótból, fekete bársonyból és hódprémből. De ne gondoljuk, hogy más amerikai városok szűkölködnek hasonló rendhagyó ötletekben. Bethelben múlt télen egy 35 méter magas hóembert építettek a helybéliek, amit "Agnus, a hegy királya" névvel láttak el. 2000-ben azzal szeretnék felhívni magukra a figyelmet, hogy az új évezred tiszteletére 2000 kicsi hóembert "emelnek". (AP)