1998. 11. 14. (II/46)

A Kádár-rendszer öröksége

root — Sat, 14 Nov 1998 05:52:34 +0100

A Kádár-rendszer megítéléséről nem folynak viták, értékelésében a magyar társadalom mégis megosztott.
A rendszerváltó politikai erők elítélik, kényszer? örököse, az MSZP lehetőleg elkerüli az állásfoglalást, a társadalom zöme pedig nyolc év után is várakozó állásponton van a "kis átkos" értékelését tekintve. A rendszerváltók egy része a triviális antikommunizmus álláspontjáról lényegében Bibó egykori "túlfeszített lényeglátásával" ítéli meg a letűnt rendszert: csak a lényeget látja benne: azt, hogy "pártállam" volt, politikailag a világ eleddig legtotálisabb diktatúrája, és alacsony hatékonyságú bürokratikus államgazdaság, amelyet életidegen és fanatikus ideológia tett még külön visszataszítóvá. Ez a felfogás nem tesz különbséget a kommunista rendszer korszakai és a különböző korszakokban eltérő sajátosságokat is mutató politikai modellek között.
Publicisztika: A Kádár-rendszer öröksége

Éledőben a pánszláv eszme

root — Sat, 14 Nov 1998 05:52:27 +0100

Vojiszlav Seselj jugoszláv miniszterelnök-helyettes, a Szerb Radikális Párt vezetője Moszkvában felvetette, hogy Jugoszlávia csatlakozzék az orosz-fehérorosz unióhoz. A nyugaton háborús bűnösként számon tartott szerb politikust fogadta II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, Gennagyij Szeleznyov, az Állami Duma elnöke, Gennagyij Zjuganov, az orosz kommunisták vezére és az államfői posztra pályázó Jurij Luzskov moszkvai polgármester.

Miközben a Nyugat továbbra is lebegteti a Jugoszlávia elleni NATO-légicsapás lehetőségét, Luzskov szerint az orosz-fehérorosz szövetséghez való jugoszláv csatlakozás védelmet jelentene Belgrád számára. "Bármilyen Belgrád-ellenes akció egyben Oroszország és Belorusszia ellen is irányulna" – állítja Luzskov.
Az orosz katonai erő támogatásával Jugoszlávia sokkal sikeresebben szállhatna szembe a NATO katonai fenyegetésével – hangsúlyozta a moszkvai polgármester.
A jugoszláv miniszterelnök-helyettes szerint ez az unió nem csak a szláv népeket tömörítheti, hiszen Örményország, Grúzia, Kazahsztán, majd Románia, Bulgária, s végül Görögország és Ciprus is társulhat, s a szövetség ellensúlyozná a NATO és az Európai Unió erőit. Habár Jugoszlávia nem határos sem Oroszországgal, sem Fehéroroszországgal, kapcsolataik hagyományosan barátiak: "a szláv testvériségre", a pravoszláv vallásra és Oroszország "geopolitikai érdekeire" vezethetőek vissza. Az orosz parlament határozatban biztosította támogatásáról Milosevicset. A Belgrád melletti kiállás ügyében még a liberális Jabloko szövetség tagjai is együtt szavaztak a szélsőséges nacionalista Vlagyimir Zsirinovszkijjal és a kommunista Vlagyimir Zjuganovval.
Habár az orosz külügyminisztérium egy képviselője sietett leszögezni, hogy a Jugoszláviával való tervezett szövetség nem része a hivatalos politikának, a szerbek orosz támogatása növekvőben van Oroszországban. A kormány ellenzi a NATO-akciót, s az elmúlt hetekben mintegy tízezer orosz önkéntes jelentkezett az ország minden részéről, hogy a szerbek oldalán részt vegyen a koszovói háborúban, amelyet Oroszországban sokan a szláv világ elleni támadásnak tekintenek.

Irak, a pária nemzet

root — Sat, 14 Nov 1998 05:52:20 +0100

Elfordultak Iraktól Szaddám Huszein eddigi legkitartóbb védelmezői, Franciaország, Kína és Oroszország is. Nyolc arab ország szintén arra figyelmeztette Bagdadot, hogy egyedül őt terheli a felelősség, ha katonai akcióra kerülne sor ellene. Az iraki diktátor tavasszal egy diplomáciai kompromisszum révén még az utolsó pillanatban elkerülte a konfrontációt, most azonban úgy tűnik, hogy kész fejjel rohanni a falnak.

Elutaztak az ENSZ-ellenőrök. Szabad az út Fotó: MTI

Megfigyelők szerint Huszein, miközben makacsul ragaszkodott hatalmához, minden lehetőségét eljátszotta arra, hogy valaha is kitörjön a nemzetközi elszigeteltségből. Pedig a kilencvenes évek elején még hasonló helyzetben lévő szomszédja, Irán ügyesen taktikázva az elmúlt hónapokban elérte az Egyesült Államok és az Európai Unió által elrendelt gazdasági szankciók feloldását. Teherán orosz, kínai és észak-koreai forrásokból nagy lendülettel folytathatta nukleáris, biológiai és vegyi fegyvereinek a fejlesztését is.
Bagdad azonban nem hátrál. Miután október végén bejelentette, hogy felfüggeszti az együttműködést az ENSZ fegyverzet-ellenőrző különbizottságával, az Egyesült Államok és szövetségesei nekiláttak, hogy a tavaszi felvonulást is meghaladó méret? haderőt vonjanak össze Irakkal szemben. A CNN amerikai hírcsatorna a Pentagonból származó értesülésekre hivatkozva azt jelentette, hogy az év elejéhez képest már kétszer annyi, több mint 300 Tomahawk-típusú cirkáló rakéta áll készenlétben az iraki célpontok elleni bevetésre.
"Irak nem figyel az üres fenyegetésekre" – szögezte le az iraki kormánypárt lapja, az al-Thawra. Az újság "pszichológiai hadviselés" részének nevezte az amerikai katonai készülődést. Irak öt hivatalos napilapja fényképeket jelentetett meg, melyeken Szaddám Huszein vezető iraki katonatisztekkel folytat tárgyalásokat az "amerikai és cionista agresszióról".
Tony Blair brit miniszterelnök azonban figyelmeztette Huszeint, hogy az idő lejárt. "Tettek fognak következni, ha nem hajlandó betartani a szavát" – jelentette ki Blair, és hozzátette: az iraki diktátor "hamis bizonyítékokat gyártott, hazudozott a fegyverprogramjával kapcsolatban, megakadályozta a fegyverzetellenőröket munkájuk elvégzésében Nem engedhetjük meg, hogy ez folytatódjon."
New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa nevében Kofi Annan ENSZ főtitkár felszólította Huszeint, hogy azonnali hatállyal folytassa az együttműködést a fegyverzet-ellenőrökkel. Irak azonban kijelentette, hogy mindaddig nem hajlandó az együttműködésre, amíg az ENSZ nem függeszti fel az Irakra 1990-ben Kuvait lerohanása miatt kiszabott gazdasági szankciókat. A Biztonsági Tanácsnak azonban egy olyan határozat köti meg a kezét, amely kimondja, hogy a BT mindaddig nem szüntetheti meg a szankciókat, amíg Irak nem hagyott fel nukleáris fegyverprogramjával, nem szerelte le biológiai és kémiai fegyvereit, valamint nagy hatótávolságú rakétáit.
Az iraki katonai bázisok sűrűn lakott térségekben találhatóak. Egyes feltételezett biológiai fegyvergyárak pedig lehet, hogy nem is fegyvergyárak, hanem gyógyszereket és élelmiszereket előállító üzemek. A Pentagonnak az is fejfájást okoz, hogy néhány kémiai fegyvereket gyártó üzem továbbra is rejtve van az amerikai hírszerzés elől. Emiatt az Irak elleni légicsapás célpontjai feltehetően az iraki katonai parancsnokságok és a rakétaindító-állások, nem pedig a fegyvergyártó üzemek lesznek.
Kérdésés azonban, hogy egyedül a légicsapások képesek lennének-e térdre kényszeríteni Huszeint. Még nagyobb kérdés, hogy mi történik azután, ha ez sikerül: egy nemzetközi elismeréssel rendelkező iraki vezetés ugyanis felújíthatná fegyverkezési programját, és csatlakozhatna a Damaszkusz által régóta kovácsolt Szíria-Irán katonai tengelyhez, amelynek alig titkolt célja Törökország semlegesítése és Izrael lerohanása.

Legények a gáton

root — Sat, 14 Nov 1998 05:52:13 +0100

Ha Técsőről jelentik, hogy árad a Tisza, akkor Milotán, a határmenti kis faluban tudják, hogy kerek egy nap múlva hozzájuk érkezik az árhullám. Így történt ez legutóbb is. Az ár ellen épült gát befejezés előtti állapotban volt. A milotai polgármester elrendelte a nők, gyerekek és idősek elszállítását a faluból. Nemsokára a rendőrség a férfiakat is felszólította a távozásra, de közülük jónéhányan mégis megpróbálták megakadályozni a gát szakadását, életüket téve kockára maguk és embertársaik jószágaiért és hajlékaiért.

Ha Fehérgyarmatnál átszakadt volna a gát, Milotánál robbantották volna ki a töltést. Fotó: Vörös Szilárd

Elmesélték, hogy Csubák István, Király János, Kanalas Ferenc, Végi Sándor, Balla László nagyon derék emberek, végig kitartottak a polgármesterrel, Klapka Györggyel együtt. A kis csapat több mint fele cigány volt. Rendelkezésükre állt egy Volvo rakodógép is. Balla megállította a Tiszabecs felé tartó gátépítést ellátó teherautót, onnan szerzett homokzsákokat a gát erősítésére. Jöttek kommandósok, hogy őrizzék az elhagyott házakat. Az ott maradtak csak azt találták furcsának, hogy a töltésről is el akarták hajtani őket. Embereink elzavarták azokat, csak úgy, mint előzőleg a rendőröket. Így két óra hosszat állták a sarat. Féltek a szakadástól, de nem hátráltak meg. Végre megérkezett a segítség. Kis László hívta a csengerieket, ők segítettek. A közel ezer lakos csak másnap tért vissza.

Az árvízzel küzdő határmenti faluban készült riportunk: Legények a gáton

Kritikus hangok a kormány médiapolitikájáról

root — Sat, 14 Nov 1998 05:52:06 +0100

Sokak szerint pontosan fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök október elején, amikor bejelentette, hogy a médiában megkezdődik az erőviszonyok átalakítása. A Kurír és Magyar Narancs rekordgyorsaságú két vállra fektetése után a közszolgálati médiák kevésbé látványos kifárasztása zajlik. Még liberális szakértők is elismerik: ez a jelenség hatalomváltáskor nem szokatlan, és az Orbán-kormány szemmel láthatóan kifinomultabb módszerekkel dolgozik, mint elődei. Botrány ugyanis – legalábbis eddig – nem volt.

A Magyar Rádiónál jelentős személyi változások történtek. A hárommilliós hallgatótáborral rendelkező Krónikából olyan jó nev? szerkesztők, műsorvezetők távoztak a közelmúltban, mint Kardos Ernő, Nika György, Gulyás Erika, Gárdai László vagy Rózsa Péter. "A hatalom gyakorlói az emlékezetes, 1993-as elbocsátásokhoz képest most sokkal kifinomultabb módszerrel váltak meg a régi emberektől" – mondta a Heteknek Rózsa Péter. A szerkesztő-riporter beszámolt arról, hogy őt folyamatosan megalázó helyzetbe hozták – pályakezdőknek való feladatokkal látták el –, amelynek eredményeként több társával együtt "önként" távozott az intézményből. Az őt érintő változtatásokat négyszemközt, szóban indokolták a döntéshozók, nyíltan nem vállaltak semmit. Szakemberek szerint a Krónika – a távozások hatására – egyre inkább "kisimul", kompromisszumot keres, és eközben szervilissé és érdektelenné válik, hírértéke egyre gyengébb.
Rózsa úgy vélte: a médiatörvény hihetetlen nehéz megszületése után éppen az abban megfogalmazottak ellenkezője valósul meg: az intézmények politikai befolyástól való mentesítése helyett politikusok vonják befolyásuk alá a médiát.
A Magyar Televízió egyik tekintélyes munkatársa szerint minden kormányváltáskor érzékelhető, hogy az újonnan hatalomra kerültek a maguk befolyását próbálják érvényesíteni az MTV-ben.
A kínálkozó módszerek közül az egyik legkézenfekvőbb az, ami most történik, vagyis az, hogy látszólag nem történik semmi. A kormány – korábban tett konkrét ígéretei ellenére – nem nyúl az agonizáló MTV "hóna alá", hagyja, hogy a még meglévő lendület működtesse az intézményt. Egy válságban lévő – és felelős elnökkel nem rendelkező – televíziót ugyanis sokkal könynyebb kézben tartani, mint egy prosperálót.
Az a sokak számára komor vízió, hogy teljesen csődbe megy a Magyar Televízió, a hatalom szempontjából nem is annyira súlyos. Ez esetben ugyanis olyan műsorok tűnnének el a képernyőről, mint például a kisebbségi, vallási, regionális adások, vagy az élő parlamenti közvetítések. A kereskedelmi tévék ugyanis nem kötelezhetőek ilyen műsorok sugárzására, oda azok kerülnek be, akik fizetnek. A hónapok óta tartó pénzhiány miatt az MTV Híradó külsős állománya közel van a megszűnéshez, ennek is tulajdonítható, hogy a hírműsorok versenyében a nézettségi mutatók szerint az utolsó helyre került.
A Parlament keddi ülésén Jánosi György, szocialista (média)politikus kérdésére válaszolva bejelentették, hogy a kormány elképzelései szerint megszüntetnék az MTV 2-es csatornáját. Stumpf István államminiszter nem adott érdemi választ arra a kérdésre, hogy miért hagyták ki a jövő évi költségvetés-tervezetből azokat az elemeket, amelyek által négymilliárd forint többletbevételhez jutna az állami televízió.
Nem csoda, hogy a liberális-baloldali értelmiségben nem övezi osztatlan elismerés az Orbán-kormány médiapolitikáját. A közelmúltban a Beszélő cím? politikai és kulturális folyóirat vitaestjén Seres László, a Magyar Narancs szerkesztője és főmunkatársa heves kirohanást intézett: a kuratóriumokat meg kellene szüntetni, a politikát száműzni kellene a médiából, az ORTT, mint intézmény úgy felesleges, ahogy van. Seres aggasztónak ítélte a Fidesz "elmiépesedését".
A vitaestre a kulturális minisztert is meghívták, ám ő – mint mondták – áttanulmányozva a vendégek listáját, azt mondta: ilyen társaságba nem megy.
Haraszti Miklós, a Magyar Rádió kuratóriumának tagja kifejtette, hogy a minőségi újságírásról azon szerkesztőségek esetében beszélhetünk, amelyek a demokrácia egészéről tudósítanak. Szerinte a leleplező, oknyomozó műsorok visszaestek, m?fajok teljes sora pusztult ki, ám nagyon jó hírműsorok jöttek létre a piaci verseny miatt a kereskedelmi médiumok elterjedésével.
Halmai Gábor alkotmányjogász szerint a közszolgálatiság államtól való függetlensége nem megoldott Magyarországon. Példának hozta fel a Simicska-ügyet, amivel a közszolgálati média alig foglalkozott. "Ilyenkor hallgat, máskor kifejezetten kormánypárti" – mondta.
Bossányi Katalin, a Népszabadság újságírója a kormány és a sajtó viszonyáról beszélve kifejtette: a közbeszerzési hirdetésekre kiírt pályázatot a Népszabadság nyerte meg, azonban az Orbán-kormány ezeket a hirdetéseket önhatalmúlag áthelyezte a Napi Magyarországhoz. A Napi Magyarország ezzel egyidőben megemelte hirdetési tarifáit. Írtak is róla, de nem történt semmi. A politikusok megtanultak hallgatni, csendben átvészelni a botrányt.
Ugyancsak a Beszélő estjén Eörsi István liberális publicista forradalmi hangú rövid beszédében bátorságra buzdította az újságírókat, akik szerinte félnek. "Egy botrányt nem elég egyszer elmondani." Mint mondotta, ma a hatalom szinte azt tesz, amit akar. Meg van félemlítve az egész rendszer és az újságírók is – tette hozzá. Mások szerint egyszerűen csak közömbösek az emberek: sokan belefáradtak abba, hogy állandóan tiltakozniuk kellene.

Bosszú a lerombolt mecsetért

root — Sat, 14 Nov 1998 05:51:52 +0100

Az észak-indiai Ajodhia várost környező erdők műhelyeiben mind többször és többször hangzik fel kemény köveket formázó vésőütések hangja, előrevetítve a hindu Ram istenség születési helyén hindu nacionalista csoportok által megálmodott templom felépítését. A korábban véres összetűzéseket kiváltó tervet az idén hatalomra került nacionalista indiai kormány egyelőre nem támogatja.

Hat évvel ezelőtt 200 ezer hindu aktivista vonult be az észak-indiai városba, hogy megtisztítsák Ram isten legenda szerinti születési helyét a tiszteletére építendő templom számára. Lerombolták a helyén álló XVI. századbéli mecsetet, és ezzel ismét felszínre hozták a szunnyadó hindu–muszlim ellenségeskedést. Néhány hét alatt kétezer ember halt meg a zavargások következtében.
A mecsetrombolás jelentős eseménnyé és állandó politikai kérdéssé vált az egypártrendszer felől a versenyképes demokrácia irányába igyekvő indiai átmenetben. A muszlimok többsége a hosszú éveken át kormányzó Kongresszus Pártot hibáztatta, amiért nem védte a mecseteket, és tömegesen elfordultak Mohandasz K. Gandhi és Dzsawaharlar Nehru pártjától. Ugyanebben az időben – részint politikai szerencséjének, valamint az északi városok hindu támogatóinak köszönhetően – a hindu nacionalista Bharatija Dzsanata Párt került hatalomra Indiában. A jelenlegi politikai helyzetben a templom felépítésének engedélyezése várat magára – annak ellenére, hogy a munka már a mecset lerombolása előtt két évvel megkezdődött –, és jelenleg titkos műhelyekben folyik, a helyszínen foganatosított biztonsági intézkedések ellenére.
"Fel fog épülni a temlomunk" – nyilatkozta a közelmúltban Onkar Bhave, a Hindu Világtanács vezetője . Az építkezés módja és időpontja elsősorban a legfelsőbb bíróság döntésétől függ, de néhány hindu guru 2001-et jelölte meg az építkezés végső határidejének. A 17 millió dollár (40 milliárd Ft) költség? építkezéshez visszakövetelik a földterületet is a mohamedánoktól. A tervek szerint ennyi pénz kell ahhoz, hogy a templomot végső díszébe öltöztessék: faragott oszlopok és ajtók, valamint rózsaszín? fedőfestés.
A hindu nacionalistákat a vallási bosszú is motiválja a templomépítésre, mivel az eredeti hindu templomot Ajodhiában a muszlim uralkodó, Babar romboltatta le, és ő volt az is, aki a mecsetet építtette a helyére. Ezen a nyáron az ellenzéki Kongresszus Párt vezetője figyelmeztette a kormányt, hogy ne próbálja meg felépíteni a templomot a legfelsőbb bíróság jóváhagyása nélkül. Válaszában a miniszterelnök leszögezte, hogy kormánya meg fog akadályozni mindennem? szervezkedést, amely erre irányul.
December 6-án lesz a hatodik évfordulója a mecset lerombolásának. Ez alkalomból a hindu nacionalista csoportok gyűlést szerveznek, és arra akarják rávenni a helyi biztonsági erőket, hogy takarítsák el a barikádokat és a magas kerítést. "Erre azért van szükség, mert csak utána vihetjük a templomot a helyére" – mondja az egyik hindu vezető. Nem kell messzire vinni az előre kifaragott köveket: kósza hírek szerint nem egészen egy mérföldre tárolják a templom elemeit.

A koptok kálváriája

root — Sat, 14 Nov 1998 05:51:45 +0100

Október folyamán megközelítőleg 1200 keresztényt tartóztattak le a felső-egyiptomi Al-Koseh faluban – jelentette helyszíni értesülésekre hivatkozva a londoni Daily Telegraph cím? napilap. A rendőrség "hitetlenség" vádjával vette őrizetbe a kopt felekezethez tartozó hívőket. Sokukat keresztre feszítettek, vagy lábukat összekötözve ajtókhoz bilincseltek, majd áramütéssel megkínoztak.

Egy 11 éves kisfiút, Romani Boctort fejjel lefelé lógatták le egy plafonra erősített elektromos ventillátorról, és úgy kínozták, hogy közben forgott. Fiatal lányokat erőszakoltak meg, anyákat kényszerítettek arra, hogy csecsemőiket lefektessék a padlóra, majd végig kellett nézniük, amint a rendőrök gumibotjaikkal bántalmazzák őket. A rendőrség Anba Wissát, a helyi kopt templom vezetőjét és két másik papot letartóztatott. Öt vádpontot hoztak fel ellenük, többek között, hogy "a vallást viszályszításra és a nemzeti egység rombolására használják." A vádak alapján halál- vagy életfogytiglani büntetést szabhatnak ki rájuk.
Bár Hoszni Mubarak egyiptomi elnök mérsékelt politikusnak vallja magát, az emberi jogi aktivisták szerint a rendőrségi akció bizonyítja, hogy az iszlám szélsőséges erők egyre nagyobb mértékben szivárognak be hivatali pozíciókba. Bár a koptok a Közel-Kelet legnagyobb keresztény közösségeként Egyiptom népességének 6 százalékát teszik ki, a kormány nem hajlandó elismerni őket hivatalos kisebbségként. A koptok Egyiptom ősi lakói, akik még a VII. századi arab invázió előtt telepedtek le. Évszázadok óta élnek a muszlim többség között. Jelenleg is elnöki engedélyre van szükségük, hogy gyülekezetet alapíthassanak, történelmüket nem szabad iskolákban tanítani, és annak, aki áttér hitükre, a letartóztatás esetleges veszélyével kell szembenéznie.
A heves tiltakozások ellenére a Mubarak-kormány nem hajlandó lépéseket tenni a terrorakciók megfékezése érdekében. A nemzetközi visszhangot kiváltott atrocitások miatt az amerikai külügyminisztérium képviselői november első hetében Egyiptomba utaztak, hogy találkozzanak Wissával. Az orvosi jelentések, fotók és más dokumentumok ellenére nem valószínű, hogy a Clinton-kormányzat megkockáztatja a közel-keleti béketárgyalásokban kulcsszerepet betöltő Mubarak elnökkel fenntartott kapcsolat megrontását.

Üldözés közben növekednek

root — Sat, 14 Nov 1998 05:51:38 +0100

A kínai rendőrség nemrégiben letartóztatott 140 keresztényt, mivel azok nem a kormány előírásainak megfelelő módon tartottak istentiszteletet – jelentette az AP hírügynökség. A kommunizmus hivatalosan megszűnt ugyan Kínában, a kormány azonban sok esetben még mindig a régi mechanizmus alapján működik: a kereszténységben félelmetes közellenséget lát, amit gyökerestől ki kell irtani, ha nem hajlandó térdet hajtani a szigorú állami kontroll előtt.

Henan tartomány hagyományosan a földalatti kereszténység fellegvárának számít Kínában. Az itteni teljes evangéliumi közösségek messze földön híresek evangelizáló kedvükről, istentiszteleteik pedig az egész országból vonzzák a hívőket. Követőik száma nap mint nap ezrekkel gyarapodik. A "jó hír" a kormány fülébe is eljutott már, ám Pekingben ez nem annyira örömöt, mint inkább fejfájást okoz. Ők a kereszténységben a Taiwan függetlenségéért harcoló Minjing Párt, a dalai láma és a Xinjiang mozgalom után a negyedik legveszélyesebb csoportot látják. A kormány fóbiáját bizonyítja az is, hogy jóllehet a kínai keresztények egyáltalán nem foglalkoznak politikával, az államhatalmi szervezet mégis tudni véli, hogy több politikai megmozdulás, mint például a Tiananmen téri diákfelkelés hátterében is, tulajdonképpen a keresztények álltak. Ezért aztán mindent megtesz, hogyha ”tűzzel-vassal" nem is, de az államhatalmi eszközökkel való viszszaélés útján kiirtsa a számára veszélyes nézetet. Ezt támasztják alá a keresztény vezetők ellen évek óta tartó zaklatások, üldözések, letartóztatások, illetve a rendőrség közelmúltban tett akciói is.
Az első megtorló intézkedésre október 26-án került sor. A rendőrség Liuwan falucskában körülvette az istentiszteletnek otthont adó épületet, majd szabályszerűen megrohamozta azt. Negyven embert letartóztatott, köztük Han Rongquint, Chen Meiyinget és a földalatti egyház kilenc további vezetőjét.
A második akció november 5-én, a hatvan mérföldre fekvő Nanyang városkában történt. A rajtaütés típusa szintén a jól bevált roham volt. Ezúttal száz főt hurcoltak el a rendőrök, köztük két lelkipásztort: Lu Lianquant és Zhang Fushant. Egy szabadon engedett szemtanú elmondása szerint tizenhárom vezetőt brutálisan megvertek. További sorsukról jelenleg semmit sem lehet tudni. Sem az akciót végrehajtó rendőrtiszt, sem pedig az állami felügyelet alatt álló Kínai Vallásügyi Hivatal nem kívánta kommentálni a történteket.
Henan kálváriája nem egyedülálló: a kínai rendőrség 16 tartományban hajtott végre letartóztatásokat mostanában. A rendőrség "buzgalma" már évek óta tart. 1950-ben a kormány önvédelemből saját maga hozta létre a kínai katolikus egyházat, hogy azt ilyen módon felügyelete és ellenőrzése alatt tarthassa. Egyúttal betiltott minden olyan vallásgyakorlatot, amely nem ennek kapuin belül történik. Az elmúlt évtizedekben azonban az emberek szívében óriási éhség ébredt a vallás, különösen pedig az úgynevezett nyugati kereszténység iránt. Jelenleg a Kínai Keresztény Tanács hivatalos adatai alapján 11 millió keresztény van az országban, a Kínába látogató misszionáriusok szerint azonban ez a szám akár a 80 milliót is meghaladhatja. Úgy tűnik tehát, hogy minél inkább nyomorgatja az állam a keresztényeket, azok annál inkább gyarapodnak. A tilalomfák ellenére sem adják fel hitüket, s továbbra is megtartják összejöveteleiket. Jóllehet az államvezetés korábban ígéretet tett Bill Clinton amerikai elnöknek a vallási kérdések jövőbeni rugalmasabb kezelésére, a megállíthatatlan növekedés láttán mégis egyre több meggondolatlan, kapkodó intézkedést hoz, és a földalatti egyházi mozgalom elleni rendőrségi kikelések is tovább folytatódnak.
A mostani esetet követően a New York-i székhely? Kínai Emberi Jogi Szervezet nyílt levélben fordult segítségért az ENSZ-hez. A levélben David Zhang többek között a következőre hívta fel a figyelmet: "a keresztényüldözés eme két esete nem egyedülálló. A következő két hónap során további, a jelenleginél sokkal súlyosabb üldözések várhatók".

A Kristályéjszaka emlékei

root — Sat, 14 Nov 1998 05:51:31 +0100

Németország több nagyvárosában tartottak megemlékezést a nácik által szervezett antiszemita pogrom, a "kristályéjszaka" 60. évfordulójának előestéjén. 1938. november 9-e éjszakáján egész Németországban az SA egységei, valamint párth? polgárok pusztítottak a náci pártvezetés támogatásával. A nemzetiszocialisták ezen az éjszakán mintegy 1400 zsinagógát raboltak ki és rongáltak meg, valamint romba döntöttek és felgyújtottak közel 8000 zsidó üzletet. Egyetlen üzlet kirakata sem úszta meg üvegbetörés nélkül a szörny? pusztítást. További zsidó házak és lakások százait fosztották ki és rongálták meg Ausztriában és Németországban. Meglincseltek közel száz zsidót, és 30 ezer körülire tehető azok száma, akiket ekkor hurcoltak különböző koncentrációs táborokba.

Roman Herzog szövetségi elnök német történelem egyik legszörny?bb fejezete Fotó: MTI

Roman Herzog német szövetségi elnök Berlinben, az évforduló alkalmából rendezett központi megemlékezésen a német történelem egyik legszörny?bb és legszégyenteljesebb fejezetének nevezte a 60 évvel ezelőtt történteket. Az eseményen az államfőn kívül többek között jelen volt Gerhard Schröder miniszterelnök, Wolfgang Thierse parlamenti elnök, valamint a történelmi egyházak számos képviselője.
Herzog beszédében hangsúlyozta: soha többet nem szabad megengedni, hogy emberek megítélése származásukon, meggyőződésükön, hitükön, egészségükön vagy munkabírásukon alapuljon. Kifejtette azt is, hogy nem elég csupán megemlíteni a náci időszak bűneit, hanem a fiatalok számára érthetővé is kell tenni a múlt valóságát. Renate Schmidt, a szociáldemokrata párt, az SPD bajorországi vezetője megdöbbentőnek tartja azt a felmérést, miszerint a 14 és 17 év közötti német fiataloknak csaknem húsz százaléka nem tudja megfelelően kezelni Auschwitz jelentőségét. További húsz százalékuk pedig egyszerűen túlzásnak tartja az egykori koncentrációs táborokban történtekről szóló beszámolókat. Ugyanakkor jelentős számban vannak a mai Németországban olyan fiatalok, akik helyeslik az 1938-as eseményeket. Mint például azok az ismeretlen személyek, akik november 9-e előestéjén a potsdami zsidó temető egyik épületének ablakát zúzták be kővel. Hasonló módját választották az "emlékezésnek" azok az ismeretlen elkövetők, akik Berlinben és Schwerinben garázdálkodtak. Az előbbi helyen – a város Tiergarten nev? kerületében – egy deportálási emlékművet gyaláztak meg horogkeresztek ráfestésével, utóbbiban pedig náci jelszavakat és jelképeket mázoltak házfalakra, telefonfülkékre, buszvárókra és reklámtáblákra.
Egy küldöttség, amelynek tagjai a "A német konzervatívok" nev? szélsőjobboldali csoportosuláshoz tartoznak, éppen az évforduló időpontján repült volna Izraelbe. Az izraeli hatóságok azonban – miután tudomást szereztek a csoport jelenlétéről – a Lufthansa járatát váratlanul Isztambulba irányították át, valamint közölték, hogy a gép a nem kívánatos személyek távozását követően landolhat csak Tel Avivban. A "zarándokok" vezetője egyébként az a Joachim Siegerlist volt, akit 1995-ben másfél éves börtönbüntetésre ítéltek fajgyűlölet szításáért, de feltételesen szabadlábra helyezték. A heves vitát kavart ügyet – amely kishíján politikai feszültséget okozott Németország és Izrael között – a német külügyminisztérium nem kívánta kommentálni.
A kristályéjszakáról Nagy Britanniában is megemlékeztek. A londoni Westminster Central Hallban tartott emlékesten felszólalt Lord Jakobovits volt főrabbi is. Véleménye szerint a zsidók nincsenek tudatában annak a páratlan változásnak, amely az elmúlt kétezer évben a zsidó nép életében végbement. A zsidók minden országban elismerést és megbecsülést szereztek, és virágoznak szellemi és kulturális értelemben egyaránt. "Mi lehetne ironikusabb – mondta – mint hogy az egyetlen növekvő zsidó közösség Németországban található. A nácik hatalomra jutása előtt Németországban 600 ezer zsidó élt, akik közül az országon belül csak 12 ezren élték túl a holocaustot. 1990-ig körülbelül 25 ezer zsidót számláltak Németországban, de az ország újraegyesülése óta ez a szám megháromszorozódott – most 73 ezer körül mozog –, elsősorban a volt Szovjetunióból való bevándorlásnak köszönhetően" – mondta a volt főrabbi.

INNEN-ONNAN

root — Sat, 14 Nov 1998 05:51:24 +0100

Évvesztes aggastyán

A svájci Echallens városának 105 éves doyenje megkapta az értesítést, hogy készüljön az iskolapadba. A békés öregúr véletlenségből felkerült az idén iskolakötelessé váló nebulókat felsoroló számítógépes listára. Az intézmény részére tavasszal eljuttatott listát egy számítógépes kimutatás alapján készítették el, amely a születési dátumnak csak a két utolsó számát vette figyelembe. Mivel a százesztendős bácsi 1893-ban született, a számítógép csak a "93"-as számot jegyezte meg, amiből azt gondolták, hogy az illető személy 1993-ban született, és így az idén lett 5 éves. Ez a számítógépes baleset fordulhat majd szép számmal elő az ezredfordulón, amit már vizsgálnak a szakemberek. (Le Monde)

Mars a csokival

Úgy tűnik Martin Keys igen édesszájú, hiszen jelen pillanatban 1,5 millió darab (829 ezer dollár érték?) Mars csokoládé szelet ellopásával vádolják. A konkrét vád 8 teherautónyi rakomány eltulajdonítása, majd értékesítése. Valószínűleg ennek árából tudott 21 ezer fontért autót vásárolni és 52 ezer font készpénzt foglalóként letenni egy házra. "Ez a sztori a csokoládéról szól. A csokoládétolvajról. Csokoládé hegyekről"– mondta Simon Brand, a vádló. A gyanú árnyéka akkor esett Keysre, mikor egy teherautó leparkolt az áruraktár elé, és felfedezték, hogy az azon érkezett Mars szeletek legtöbbjének már a polcokon kéne lennie. (Reuters)

A Flinstone család Kubában élt?

Kubai barlangászok négy, kőből készült, ötezer éves hangszerre bukkantak. A Juventud Rebelde cím? lap jelentése szerint a két kereplőt, a fuvolát és a – jobb híján – hangládának nevezett eszközt a Karib-tengeri sziget őslakói készítették. A lap szerint a Közép-Amerikában eddig egyedülálló lelet előkerülésének színhelye a szigetország keleti részében lévő Cauto Cristo. Az 1997 szeptemberében meglelt négy kőkorszaki hangszert
– egyéb régészeti leletekkel együtt – Cauto Cristo múzeumában állítják ki – jelentette az AFP. (MTI)

Mustang Múzeum

Már csak Atlanta és Orlando állnak versenyben azért, hogy otthont adhassanak a Mustang Múzeumnak. Az 1995-ben elhatározott múzeum gyűjteménye azonban nem lovakból áll majd, hanem autókból, mindenekelőtt az egyik legsikeresebb amerikai gyártmány, a Ford Mustang fennmaradt példányaiból. Az intézmény várhatóan 30 millió dollárba fog kerülni. A Ford autógyár a maga részéről másfél millió dollárral járul hozzá a megépítéshez. A Ford Mustangok 1964-ben jelentek meg az utakon, s több mint 7 millió kelt el belőlük az évek során. (MTI)