1998. 08. 29. (II/34)

Kibontakozó belpolitikai hidegháború

root — Sat, 29 Aug 1998 04:29:09 +0200

Az ugyan még nem tisztázódott, valóban történt-e titkosszolgálati megfigyelés a választásokat megelőzően fideszes vezetők és családtagjaik körül, az azonban bizonyos, hogy Orbán Viktor miniszterelnök erre utaló szavai, melyek könnyen a két legerősebb parlamenti párt, a Fidesz és az MSZP közötti viszony végleges elmérgesedéséhez vezethetnek, súlyos vihart kavartak a politikai közéletben. Ellenzéki politikusok úgy vélik, alaptalan rágalmazásokról van szó. Mások arra mutatnak rá: az Orbán-kabinet ezzel csupán el kívánja terelni a figyelmet a Simicska-botrány meg nem válaszolt kérdéseiről, és egyben újabb fronton kíván támadást indítani a baloldali sajtó ellen. Általában azonban senki sem kételkedik abban, hogy léteznek a hivatkozás alapját jelentő dossziék. Csak az a bizonytalan, hogy ki volt a megrendelő, s ki tudott mindezekről. A Népszava értesülése szerint a megrendelő a Postabank volt és nem csak Fideszes politikusokat figyeltetett.

Áder János, a Országgyűlés elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök és felesége, valamint Szabó János honvédelmi miniszter. Ki mit hallott? Fotó: Vörös Szilárd

Orbán Viktor miniszterelnök kedden, a Fidesz választmányának nyilvános ülésén "robbantotta a bombát", melyet a kormánypárti politikusok előszerettel hasonlítanak az Egyesült Államokban történt Watergate-ügyhöz. (1972-ben a wasingtoni Watergate irodaházban, a Demokrata Párt irodájában betörőket fogtak el, akik lehallgatókészülékeket szereltek fel, illetve iratokat fotóztak. Az egyik betörő a republikánus Nixon elnök kampánystábjának a tagja volt. Mint kiderült, főnöke tudtával próbáltak kompromittáló adatokat szerezni politikai ellenfeleikről. Az ügyet a Washington Post két riportere robbantotta ki.)
Orbán Viktor bejelentette: olyan dokumentumok állnak rendelkezésükre, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy az előző kormány idején titkos, törvénysértő adatgyűjtés folyt a Fidesz vezetőiről. Ennek célja eredetileg az lett volna, hogy az akkor még ellenzékben lévő párt választási esélyeit csökkentsék, jelenlegi célja pedig a kormány lejáratása, rágalmazása.
Deutsch Tamás, a Fidesz alelnöke a Magyar Televízió Aktuális cím? műsorában még aznap este azt állította: "A törvénytelen adatgyűjtés dokumentumaiban ugyanazt a logikát lehet felfedezni, mint a Népszabadság úgynevezett Fidesz-cégekről szóló, nemrégiben megjelent cikkeiben." Deutsch itt egy mondatot idézett az általa megismert dokumentumokból: "az elkészült információk alapját jelenthetik egy más irányú megközelítésnek (sajtó)". Ez a gondolatmenet azt sejteti: a Népszabadság a Gansperger-Simicska-cégügyletek ötletét e "kútfőből" merítette.
Turi-Kovács Béla, az FKGP frakcióvezető–helyettese lapunk kérdésére elmondta, hogy ők a törvénytelen megfigyelés megtörténtét tényként kezelik, mivel azt a miniszterelnök jelentette ki, neki pedig nyilvánvalóan rendelkezésére állnak az ezt igazoló dokumentumok. A politikus nem érti az MSZP "érzékeny és erős" reagálását. Ha ugyanis nem érintettek az ügyben, akkor a részükről érdeksérelem nem történt, azt ugyanis senki nem állította, hogy ők rendelték meg az adatgyűjtést – mutat rá a képviselő. Turi-Kovács úgy véli, a pártokban van annyi józanság, hogy a parlament működését "más irányú sérelmek" nem fogják megzavarni. "Csupán retorikai viták várhatók, de ezek sem lesznek tartósak" – reméli a kisgazda politikus.
Az ellenzéki pártok viszont tiltakoztak a kijelentések ellen. Az MSZP Országos Elnöksége nyilatkozatában rámutatott: "példátlan, hogy a politikai célzatú gyanúsítgatás a legmagasabb kormányzati szintre emelkedett. A Fidesz alelnöke pedig ennél is tovább ment: nyíltan megrágalmazta az MSZP-t." Az MSZP elfogadhatatlannak tartja, hogy a miniszterelnök homályos, bizonyítékokat nélkülöző állításokkal próbálja elterelni a figyelmet a Simicska-ügyről, egyben határozottan visszautasítja az MSZP-t ért vádakat. Kuncze Gábor, az SZDSZ parlamenti frakciójának vezetője szerint ha a vádak beigazolódnak, akkor a vétkeseket jogilag felelősségre kell vonni, ha viszont nem, akkor a kormány politikai felelősségét kell felvetni a kérdés kapcsán. Kuncze Gábor kitért arra is, hogy határozott álláspontjuk szerint Simicska Lajos APEH-elnök volt cégeinek ügyét élesen el kell választani ettől az esettől.
Bauer Tamás SZDSZ-es parlamenti képviselő az ügy jelentősége kapcsán lapunknak kifejtette: lehetségesnek tartja, hogy a vita eredményeképpen egyre jobban elmérgesedik a kapcsolat az MSZP és a Fidesz között. A politikus szerint egy olyan belpolitikai hidegháború van kibontakozóban, amely korábban "a Kónya-dolgozattól a 94 márciusi ágyús kirúgásokig volt tapasztalható".
(A Kónya-dolgozat üzenete az volt, hogy a politikai vezetés mellett a kultúra, a gazdaság és a sajtó kulcspozícióit is MDF-vezetés alá kell vonni. Az "ágyús kirúgások" a rádiós újságírók jelentős részének a Magyar Rádiótól való eltávolítását jelentik.)
A Heteknek egy befolyásos médiaszakértő elmondta: a kormánypártoknak a Simicska-ügy kapcsán képviselt médiapolitikája és Deutsch Tamás már idézett, Népszabadságot érintő vádjai azt mutatják, a jelenlegi hatalom háborút indított a baloldali sajtó ellen. Az újkori demokráciák története azt bizonyítja, hogy az ilyen harcokban a hatalom vagy totálisan felszámolja a sajtót, vagy alulmarad vele szemben. A lapunknak nyilatkozó szakember szerint az is érdekes, hogy egyes információk milyen orgánumokhoz kerülnek ki. Mint említette: nyilvánvalóan elzárt információk megjelenése mögött – mint például, hogy melyik magáncég (Pinpoint Kft.) készítette a Fidesz-vezetőkről a megfigyeléseket – csak kiszivárogtatás állhat. Azaz tudatos "médiacsata" zajlik, amelyben egyes lapok – a remélt példányszám és a pozíció erősödése miatt – elfogadják a kiszivárogtatásokat.
Vita van a parlamenti pártok között arról is, hogy az ügyet az állandó bizottságok közé tartozó Nemzetbiztonsági Bizottság, vagy egy ad hoc jelleg? vizsgálóbizottság tárgyalja-e. Az SZDSZ és az MSZP az előbbi, a kormánypártok az utóbbi megoldást támogatják. Szakértők szerint a kormányzó Fidesz részére három okból lenne előnyösebb vizsgálóbizottság felállítása. Egyrészt abban az elnöki funkciót – szemben a Keleti György szocialista politikus vezette nemzetbiztonsági bizottsággal – fideszes politikus láthatná el. Másrészt egy ilyen típusú bizottság felállítása hosszabb időt venne igénybe, amely a Fidesz számára szintén előnyösen növelhetné a probléma súlyosságát, s hónapokra adhatna témát a sajtónak. Harmadrészt a Fidesz az előző ciklusban is komolyan tudta növelni a népszerűségét vizsgálóbizottságok felállításával, miközben a konkrét ügyeket tényleges eredménnyel sohasem tudták lezárni. Igaz, ez utóbbinak az az oka, hogy szavazategyenlőség miatt – mivel a kormányzópárti és az ellenzéki politikusok egyenlő arányban vettek részt a bizottsági munkában – érdemi döntés nem született.
Szikinger István alkotmányjogász lapunk kérdésére kifejtette: attól, hogy valaki pártpolitikus, nem élvez mentességet a titkosszolgálati megfigyelések alól. Természetesen az ilyen megfigyeléshez valamilyen – a törvényben meghatározott fajtájú – gyanúnak fenn kell állnia. Tehát a dolgok nem úgy történhettek, ahogyan azt Orbán Viktor leírta. Az alkotmányjogász arra is rámutatott, hogy abban az esetben, ha a pártpolitikus egyben képviselő is – de csak ebben az esetben – a titkosszolgálatokat felügyelő miniszternek haladéktalanul tájékoztatnia kell a nemzetbiztonsági bizottságot.
Lapunk viszont úgy értesült: politikai körökben általában nincs kétség afelől, hogy valóban léteznek az Orbán által említett iratok. Abban azonban nem biztosak, hogy erről feltétlenül tudnia kellett Horn Gyula volt kormányfőnek, illetve Nikolits István volt titkosszolgálati miniszternek. Várhatóan az elkövetkezendő hetek politikai sakkjátszmája nyomán fog kiderülni a valós helyzet.

Kohl elveti a nagykoalíciót

root — Sat, 29 Aug 1998 04:29:02 +0200

A kancellárjelöltek nagyszabású rendezvényeivel elkezdődött a német választási küzdelmek utolsó felvonása. Annak ellenére, hogy a közvéleménykutatási adatok továbbra is biztos szociáldemokrata győzelmet ígérnek, alig négy héttel a választások előtt a még mindig erőteljesen bizakodó Helmuth Kohl továbbra is elzárkózik egy nagykoalíció lehetőségétől. Talán mégis neki lesz igaza...?

Helmuth Kohl. Nem keres új szövetségest Fotó: MTI

A hétvégén a nemzetközi sajtó által is bemutatott parádés bonni, berlini, dortmundi rendezvényekkel immár hivatalosan is elkezdődött a kampány alighanem mindent eldöntő utolsó, "forró" szakasza. Alig egy hónappal a szeptember 27-i választások előtt a különböző közvéleménykutatási adatok még mindig jelentős (5-6 százalékos), noha némileg csökkenőben lévő szociáldemokrata (SPD) fölényt mutatnak. A kereszténydemokrata unió (CDU/CSU) ugyan némileg előrelépett, ám a kancellár által hónapok óta ígért áttörés még mindig nem következett be. Különösen a keleti tartományokban nehéz a koalíció helyzete, hiszen itt a CDU támogatottsága alig lépi túl a húsz százalékot, s a koalíciós partner szabaddemokrata FDP-t potenciálisan választók aránya igen-igen szerény: alig valamivel több mint egy százalék. Mindez annak ellenére így van, hogy az utóbbi időben – ahogyan arra többen rámutattak – a keleti országrészben szinte nincs olyan tartomány, ahol ne kezdődne el szinte naponta valamilyen építkezés. Ám ennek ellenére a "keleti fellendülés" CDU által meghirdetett és támogatott programja számottevő szavazatokban továbbra sem realizálódik. Az SPD tartós, ötven százalék körüli népszerűsége arra utal, hogy keleten makacsul kitartanak a változás mellett.
A szociáldemokraták eltökéltsége egyébként változatlan: a párt továbbra is "balra zárt", – azaz a kommunista utódpárt, a PDS támogatására semmilyen körülmények között sem tart igényt. Noha a 18 százalékos keleti szavazóréteg nem kis csábítást jelent, Schröder alighanem világosan látja: ha erkölcsileg tiszta akar maradni, és ha ellenfele "vörös" kampányának szeretné elejét venni, nagy ívben kerülnie kell a PDS-t. E tekintetben pedig kénytelen következetesebb lenni, mint az unió – amely a bajor CSU-n keresztül a kissé radikálisabb jobboldali szavazók elől sem zárkózik el egyértelműen.
Pillanatnyi elbizonytalanodásra utaló jel ugyanakkor, hogy a kampány utolsó szakaszában az SPD ismételten előállt korábbi nagykoalíciós javaslataival. Az unió válasza ugyanakkor határozott nem: "Ebben az évszázadban már volt részünk nagykoalícióban, ennek eredményeképp számunkra 13 év ellenzékiség következett. Nem lenne ez másképp most sem" – jelentette ki Theo Waigel, a keresztényszocialista CSU vezetője válaszul az SPD részéről a hétvégén elhangzott ajánlatra. Az ötödik hivatali periódusára készülő Kohl a jelek szerint továbbra is bízik a sikerben – és továbbra sem hajlandó kompromiszszumokra.
Egyébként valóban nem kizárt, hogy a választások még szolgálnak némi meglepetéssel, hiszen a közvéleménykutatási intézetek adatai szerint a németek negyven-ötven százaléka még nem tudja, kire fogja leadni szavazatát. A Die Woche cím? hetilap pedig a Forsa Intézet által közölt adatokkal egyenesen sokkolni igyekszik a közvéleményt. Ezek szerint minden tizedik német elvileg kész szélsőjobboldali pártra voksolni, sőt harminchat százalék véleménye szerint kifejezetten pozitív hatással lenne a parlament munkájára, ha szélsőjobboldali párt is bekerülne a Bundestagba.
Noha az országban szinte alig van valaki, aki a kormányzat munkájával elégedett lenne, Willy Brandt megválasztását idéző átfogó leváltási hangulat nincs az országban. Annak ellenére is így van ez, hogy a választók nagyobb százalékának tűnik szimpatikusabbnak az új stílusú – leginkább angolszász példákra hasonlító – politizálást képviselő média-kedvenc, Gerhard Schröder. Ám ami a pártprogramot illeti, a választók már szkeptikusabbak. A Helmuth Kohl vezette koalíciónak eleddig szintén nem sikerült teljesen meggyőzni a választókat arról, hogy miért éppen ők tudnák az ország kissé megrekedt szekerét kitolni a kátyúból.
Egyes szakértők ugyanakkor rámutatnak, hogy – ami a pártprogramot és a használható alternatívákat illeti – a két párt már ugyancsak ellőtte minden puskaporát, s a hátralévő néhány hétben ilyenekkel már aligha fogja gazdagítani az idei kampányt. Ami ezzel szemben várható, az a hétvégihez hasonló parádés, színpompás, fesztiválszerű, egyébként nem túl sokatmondó pártrendezvények. A jól hangzó jelszavak és a színes effektek közepette pedig a választópolgárok eltűnődhetnek azon, hogy számukra melyik alternatíva tűnik hitelesebbnek: a szinte két lábon járó történelem, azaz Helmuth Kohl, vagy inkább a változtatást és a politikai arculatváltást megtestesítő Gerhard Schröder.

Afganisztáni interjú Osszama bin Ladennel

root — Sat, 29 Aug 1998 04:28:55 +0200

Fegyveres muzulmán katonák vezették az ABC amerikai televíziós társaság tudósítóját, John Millert és csapatát gyalog a dél-afganisztáni hegyeken, völgyeken és kiszáradt folyómedreken át Osszama bin Laden titkos búvóhelyére. A szaud-arábiai multimilliomos terrorista biztos helyen rejtőzik, csak az találhatja meg, akit ő is látni szeretne. Részletek az idén májusban készült interjúból:

– Önt a világ legkeresettebb bűnözőjeként tartják számon. Egyes értesülések szerint az Egyesült Államok többmilliós váltságdíjat szándékozik kitűzni a fejére. Aggasztja önt ez a tény?
– Dicsőség Allahnak. Minket nem izgat, hogy mit gondolnak az amerikaiak. Minket az izgat, hogyan tehetünk Allah kedvére. Az amerikaiak mindenkire rákényszerítik magukat, aki hisz a vallásában és ragaszkodik a jogaihoz. Minket nem érdekel Amerika véleménye, vagy az, hogy vérdíjat tűz ki a fejünkre. Mi, muszlimok hiszünk abban, hogy a sorsunk el van rendelve. Ha az egész világ összefog is ellenünk, hogy megöljön minket, mielőtt eljön az időnk, nem fogunk meghalni.
– Ön azt mondta: "Ha az amerikaiak olyan bátrak, akkor idejönnek és letartóztatnak." Gondolja, hogy Amerika ezt megteszi?
– Az elmúlt évtizedben tanúi lehettünk az amerikai kormány hanyatlásának és az amerikai katonák gyengeségének. Ez bebizonyosodott Bejrútban, ahol a haditengerészet két robbantás után megfutamodott. Ugyanez ismétlődött meg Szomáliában.
– Nemrég vallási felhívást, fatvát intézett minden muszlimhoz, amelyben amerikaiak meggyilkolására hívott fel, ahol és amikor lehetőségük van rá. Ez minden amerikai ellen irányul, az amerikai hadsereg ellen, vagy csak a Szaud-Arábiában tartózkodó amerikaiak ellen?
– Allah parancsa, hogy tisztítsuk meg minden hitetlentől a muzulmán földet, különösen az Arab-félszigetet, ahol a Kába-kő van. Mi nem teszünk különbséget az egyenruhások és a civilek között: mindannyian a fatva célpontjai, akik egyetértenek vagy részt vesznek muzulmánok meggyilkolásában, a szent helyek elleni támadásban, vagy segítik a zsidókat muzulmán földek elfoglalásában.
– Manilában elfogták Vali Khan Amin sahot. Az amerikai hatóságok szerint önnek dolgozott, és tervei között szerepelt egy Clinton elleni merénylet az elnök manilai látogatása során.
– Vali Khan egy ifjú muzulmán, Afganisztánban "Oroszlánnak" becézik. Ő az egyik legértékesebb fiatal. Jóbarátok voltunk: egy lövészárokban harcoltunk az oroszok ellen. Említette, hogy nekem dolgozik – nálunk senki nem dolgozik senkinek. Mindannyian Allahnak dolgozunk, és tőle várjuk a jutalmunkat. Ami a Clinton elnök elleni merénylet tervét illeti, az nem meglepő. Nem tudtam róla, de nem lep meg.
– Mindenkinek meglepetést okozott, hogy Afganisztánban a mudzsaheddinek legyőzték az oroszokat. Hogyan látja a közel-keleti amerikai jelenlét jövőjét?
– Tudjuk, hogy a NATO, amit Amerika hozott létre, 455 milliárd dollárt költött fegyverekre, hogy megvédje Európát és Amerikát Oroszországtól. Ezekkel a fegyverekkel egyetlen lövést sem adtak le. Allah a muszlimok és az afgán mudzsaheddinek mellett állt: harcoltunk az oroszok és a Szovjetunió ellen, egészen addig, amíg – nem mondhatom, hogy mi győztük le őket, hanem amíg – Allah legyőzte őket, és megszűntek létezni. A Szovjetunió 1979 decemberében vonult be Afganisztánba, és Allah segítségével néhány évvel később összehajtottuk a zászlójukat, és bedobtuk a szemétbe. Hamarosan nem létezett többé az, amit addig Szovjetuniónak hívtak. Biztosak vagyunk Allah győzelmében, és abban, hogy legyőzzük Amerikát és a zsidókat. Előre látjuk az Egyesült Államok fekete napját, amikor megszűnik önálló államként létezni.
– Kérem, írja le azt a helyzetet, amikor az emberei az amerikaiakkal harcoltak Szomáliában! Ön ott volt?
– Nagy meglepetés volt számukra, amikor megjelentek az amerikaiak 300 ezer katonával, és a világ minden tájáról származó csapatokkal, pakisztániakkal, indiaiakkal, bangladesiekkel, egyiptomiakkal, szenegáliakkal, szaud-arábiaiakkal. A muszlim fiatalokat megdöbbentette az amerikai katonák laza fegyelme, és hamarosan ráébredtek, hogy az amerikai harcosok papírtigrisek. Néhány lövés után megverve futottak el, és Amerika elfeledte az egész felhajtást és médiapropagandát.
– Létezik-e valamilyen felső tanács, amely irányítja a különböző csoportokat, hogy milyen eszközökkel támadják az amerikaiakat?
– Néhány nappal ezelőtt Pakisztánban volt egy nagy találkozó, amelyen 150 pakisztáni tudós vett részt. A találkozó célja a Szentföld felszabadítására vonatkozó tervek kidolgozása volt. Az, hogy a régió muszlim tömegeinek erőfeszítéseit koordináljuk. Erőfeszítésünk eredményeként megalakítottuk a Nemzetközi Iszlám Front a Zsidók és Hittérítők Ellen Vívott Szent Háborúért elnevezés? szervezetet, amelynek más csoportokkal együtt magunk is tagjai vagyunk. Ennek vezető tanácsa koordinálja a dzsihádot a zsidók és a hittérítők ellen.
– Mit üzenne az amerikai embereknek?
– Az amerikai nép áruló kormány kezébe adta a vezetést. Ez különösen Clinton kormányzása alatt vált nyilvánvalóvá. Szerintünk az amerikai kormány Izrael ügynöke Amerikában. Ha megnézzük a jelenlegi kormány összetételét, például a védelmi minisztériumot vagy a belügyminisztériumot, esetleg a CIA-t, látható, hogy az amerikai kormányban a zsidóké az első szó. Így használják fel Amerikát céljaik elérésére, különösen a muszlim világban. Az amerikaiak szentföldi jelenléte biztonságos hátteret teremt a zsidók számára. Ilyen időkben, amikor amerikaiak milliói élnek az utcán, és milliók nyomorognak, az amerikai kormány Izraelt segíti földjeink elfoglalásában és települések létrehozatalában a Szentföldön. A zsidókat a Koránban Allah olyan népnek nevezi, amely hazugságokkal támadta a prófétákat. Olyan nép ez, amely megölte Allah prófétáit – hogyan ne követnének el lopást, erőszakot és gyilkosságot az emberek ellen? Azt hiszik, minden ember az ő szolgálatukra teremtetett, és az amerikaiakat alkalmasnak találják erre a célra. Azt üzenem az amerikai népnek, az amerikai katonák szüleinek, az amerikai anyáknak, hogy ha valamire is becsülik a gyermekeik életét, találjanak maguknak egy nemzeti kormányt, amely a zsidók érdekei helyett az ő érdekeiket tartja szem előtt.
– Van-e még valami, amit szívesen elmondana?
– Szeretném hangsúlyozni, hogy szoros kapcsolatban állunk a muszlim tömegekkel. A Szentföld felszabadítása nem az én személyes vágyam, én Allah szolgája és Allah katonája vagyok a muszlim nemzetben. Mozgalmunk gyorsan és erőteljesen halad előre. Biztos vagyok benne, hogy Allah segítségével legyőzzük az amerikaiakat és a zsidókat. Ezt már láthatjuk a muszlimok határozott reakcióiból: minden nappal, amivel az amerikaiak késlekednek kivonulni területeinkről, egy újabb holttestet vihetnek haza Amerikába.
(Fordította: Szabó Ibolya Anna)

Tudomány és hit határán

root — Sat, 29 Aug 1998 04:28:48 +0200

Mi, a XX. század végén élő emberek különleges helyzetbe kerültünk elődeinkhez képest. A történelem fordulópontján élünk, abban az egyedüli generációban, amely a viszonylagos fejletlenségből az űrkorszakba való átmenetet éli meg. Mindebben a természettudományok és az ezek eredményein alapuló technika és technológia – egyre gyorsuló, bizonyos területeken ugrásszer? – fejlődésének alapvető szerepe van. A tudomány súlyának szinte hihetetlen megnövekedését jelzik az alábbi, szintetizált statisztikai adatok: az utóbbi száz évben született az emberiség által elért tudományos eredmények 99,9 százaléka, de úgy, hogy első ízben 1900 és 1950 között kétszereződött meg az emberiség össztudása; majd az újabb megkétszereződésre már tíz év is elég volt. Ma ott tartunk, hogy minden második évben megduplázódik az emberi ismeretek összessége, a valaha élt összes tudós 80 százaléka ma dolgozik. Az informatika, amely a tudományos fejlődés egyik motorja, egyes becslések szerint 18 hónaponként kétszerezi meg a számítógépek teljesítményét.

George Washington, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln és Theodore Roosevelt monumentális szobra. Nem a véletlen műve Fotó: MTI

A tudomány káprázatos fejlődése azonban kétél? fegyver, amely magára a tudományra is visszaüthet. Az emberiség egy jelentős része, jóllehet csodálja a tudomány eredményeit, saját életében annak nem áldásait, hanem hátrányait érzékeli (gondoljunk csak a modern fegyverrendszerek pusztításaira, a környezetrombolásra, a természet általános visszaszorítására a hatalom mindenkori birtokosainak rövidtávú haszna érdekében). Ez a tudomány iránti érdektelenséghez, vagy éppen tudományellenességhez vezethet. Másrészt jelentős azoknak a száma is, akik olyan kérdésekre is a tudománytól akarnak választ kapni, amelyekben a tudomány nem illetékes. Ez felveti a tudomány művelőinek azt a felelősségét, hogy fokozottabb figyelmet kell fordítaniuk a tudomány fogalomkörének, saját kompetenciájának és határterületeinek minél megnyugtatóbb tisztázására.
Az egyik legizgalmasabb határfelület a tudomány és a hit, mint két különböző realitás között húzódik. A tudomány és a hit kölcsönös kapcsolatainak felderítéséhez – feltételezve, hogy léteznek ilyenek – mindenekelőtt a tudomány és a hit fogalmából kell kiindulnunk.
A tudomány szerepének felértékelődése sokakban azt a meggyőződést erősíti meg, hogy a tudomány végül teljes világmagyarázatra is képes lesz. Heller Ágnes neves filozófus szerint a tudomány már ma is teljes világmagyarázatra tart igényt a vallás helyett, abban az értelemben, hogy "a modern világ nem tudja magát reprodukálni tudomány nélkül, ahogy képes magát reprodukálni vallás nélkül. A modern világban sok kultúra és vallás él együtt és egymás mellett. Bombay, Sanghaj és Budapest iskoláiban más és más vallást tanítanak, ha tanítanak vallást egyáltalán. De mindenütt ugyanazt a fizikát és matematikát tanítják, és valóban mindenütt tanítják."

Mi a tudomány?

Az Oxford Értelmező Szótár úgy definiálja a tudományt, hogy az "szervezett tudás, amelyhez főként megfigyeléssel és a tények vizsgálatával juthatunk a fizikai világról, a természettörvényekről és a társadalomról...". Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a tudomány csak azokkal a dolgokkal foglalkozik, amelyek az öt érzékszervünkkel megfigyelhetők vagy megmérhetők. George Gaylord Simpson, a Harvard Egyetem paleontológus professzora szerint a tudomány célja az, hogy folyamatosan összegyűjtsük és megmagyarázzuk a tényeket, amelyek a minket körülvevő univerzumból származnak. Más kutatók azt emelik ki, hogy a tudomány elsődlegesen egy módszer, amely működésben lévő dolgokkal (objektumokkal) foglalkozik (1) megfigyelés és megtapasztalás (kísérletezés), (2) elemzés, (3) valamely természettörvény (vagy fogalom) leszármaztatása, (4) illetve ezen törvények által tehető előrejelzések útján. A tudománynak az is jellemző vonása, hogy valamilyen rendszert vizsgál működés közben, vagy – bizonyos, korlátozott feltételek között – ilyen rendszer létrehozására irányul.
A tudományos módszer tekintetében nehezebb helyzetben vannak azoknak a tudományterületeknek a képviselői, amelyek egyszeri és megismételhetetlen események kutatására, reprodukálására irányulnak, amelyekben a történetiség valamilyen alapvető rendező elvet képvisel. Példaként nemcsak a klasszikus értelemben vett történettudományt, de a történeti földtant, az őslénytant (paleontológiát) vagy a feltáró régészeti tudományt (archeológiát) is felhozhatjuk. E tudományterületeken alapvető jelentősége van annak, hogy volt-e megbízható szemtanú, aki valamilyen, tudományosan értékelhető dokumentumot hagyott hátra, továbbá milyen segédtudományok keresztreferenciái támasztják alá közvetett módon a vizsgálat minél nagyobb objektivitását.

Mi a hit?

A hit szót sokféle értelemben használják. Mindennapi életünk során gyakran tapasztaljuk, hogy a világ az emberi bölcsességgel és a tapasztalat útján szerezhető tényekkel állítja szembe a hitet. Pejoratív értelemben a hit a tudás ellenpontjaként szerepel. Filozófiai szempontból, mint arra Heller Ágnes is felhívja a figyelmet, a hit a tudás egyik formája, olyan meggyőződés, amely sehonnan sem küszöbölhető ki, megelőzi a bizonyítást vagy a cáfolatot, és gyakorta rendíthetetlen vagy majdnem rendíthetetlen.
Írásunkban a hit három lehetséges változatát különböztetjük meg.
1.) Az intelligens hit leginkább a tapasztalaton alapul, az ember természetes intelligenciájára épül. Azaz intelligenciának itt most az ember azon képességét tekinthetjük, hogy életének minden szakaszában képes tanulni (okulni) a saját múltjából. Fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra, hogy az intelligencia nem szinonimája a bölcsességnek. Egyrészt az intelligencia semleges fogalom, a bölcsesség pedig egyértelműen pozitív; másrészt a bölcsességnek az intelligencia csupán az egyik öszszetevője.
2.) A fanatikus hit (vakhit) nem ésszer? meggyőződésen, hanem érzelmi alapú elkötelezettségen alapszik. Egyáltalán nem ritka, hogy valaki érzelmi és/vagy erkölcsi megfontolás alapján akár életét is adja egy eszméért vagy más személyekért. A hétköznapi megfigyelő számára a fanatikus hit főként merényletekben, szélsőséges agresszivitásban, erőszakos hittérítések sorozataiban, vagy éppen a Közel-Keleten mindennapos öngyilkos akciókban nyilvánul meg. Az efféle hit hátterében sajnos igen gyakran vallási intolerancia, erőszakos dogmatizmus és a másság gyűlölete húzódik meg.
3.) A bibliai hit a tudomány történelmi fejlődése szempontjából alapvető fontosságú zsidó–keresztény kultúra világmagyarázatát koherens egésszé rendező, ésszer? meggyőződés. Fogalmát definíciószerűen maga a Biblia adja meg: "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés" (Zsidókhoz írt levél 11,1). Az ésszerűséget két vonatkozásban is alátámasztják a közvetlen folytatást jelentő sorok: "Mert ezzel szereztek jó bizonyosságot a régebbiek" (Zsidókhoz írt levél 11,2). Erre konkrétan is utal a Szentírás, amikor név szerint megemlékezik az Istenbe vetett hit néhány hőséről és tetteiket együttesen is méltatja: "Akik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték" (Zsidókhoz írt levél 11,33). Vagyis az elődök élete bebizonyította, hogy érdemes (tehát ésszer?) volt hinniük. Másrészt témánk szempontjából kulcsfontosságú a következő igevers: "Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő" (Zsidókhoz írt levél 11,3). Ez a sor kijelentést ad arra vonatkozólag, hogy a világ, amelyben élünk, teremtett világ és a Biblia Istene a teremtő; ez pedig az emberiség számára ma is az egyik lehetséges és teljes mértékben ésszer? alternatíva. A nemzetközi tudományos világ kiválóságai közül ma egyre többen vetik el az ateista-materialista világmagyarázatot, mint "egyedüli természettudományos" elképzelést, és hangot adnak annak a személyes és szaktudományosan igen jól alátámasztható meggyőződésnek, hogy a teremtett világ, ha úgy tetszik, az Intelligens Tervező szupernaturális alternatívája teljesen konzisztens világmagyarázatra ad módot és harmonikus határfelületet kínál a tudomány felé.
A Biblia önmaga hívja fel a figyelmet a következőkre: a bibliai hit a Bibliából, Isten Igéjéből nő ki hallás útján. Nem lehet akarni, ez a hit nem akarat, hanem szellem kérdése; vagy van, vagy nincs az emberben. A reménység talajáról rugaszkodik el és Isten Igéjének hallgatása után jön létre az ember legközpontibb részében, a szellemében. A Biblia azt tanítja, hogy "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni" (Zsidókhoz írt levél 11,7), és ez az a hit, amely által megérthetők azok a tudomány elől elzárt munkák, célok, tervek, amelyek Istentől valók.

Tudomány és bibliai hit

Kapcsolódva ahhoz a meghatározáshoz, hogy a tudomány egy adott, működésben lévő rendszert vizsgál, felvetődik a kérdés: és mi a helyzet a rendszer eredetével? Ha mesterséges rendszerről van szó, a kérdés megválaszolása vagy nem okoz problémát, vagy az esetek jelentős részében érdektelen. Ha azonban természetes, pontosabban fogalmazva, nem ember által készített rendszerről van szó, a tudomány általában nem képes választ adni az eredet (a kezdetek) kérdésére. A tudomány definiálhat módszereket, minőségeket és határokat, de nem tudja meghatározni a kezdeteket. Herbert Spencer szerint a tudomány öt alapvető fogalomra épül, ezek: idő, erő, akció, tér, anyag. Ez pontosan az az öt kulcsfogalom, amelyet Isten íratott le Mózessel a Genezis 1:1-ben: Kezdetben (idő) Isten (erő) megteremtette (akció) az egeket (tér) és a földet (anyag).
Russell C. Artist, amerikai biológus 1980 novemberében az USA-beli Murray-ben (Kentucky) egy szemináriumon a következő figyelemre méltó megállapítást tette: "Az a kijelentés, hogy \'Kezdetben teremté Isten az eget és a földet\', minden tudományos gondolkodás sarokköve – vagy legalábbis annak kellene lennie." Artist arra célzott, hogy napjaink hihetetlenül felgyorsult tudományos fejlődése azt a tendenciát látszik alátámasztani, hogy az ember – saját elgondolása alapján – bármit megtehet, amit csak akar, és ehhez minden lehetősége megvan. Tekintsünk például két erre utaló véleményt a XX. század kiemelkedő természettudósaitól. Richard Leakey, az ember származását kutató, ismert evolucionista paleontológus ezt mondja: "Egy viszonylag rövid időtartam alatt az evolúciós kényszerek létrehoztak egy olyan agyat, amely képes az élő és az élettelen anyag mélyreható megértésére; a huszadik század legutóbbi negyedében tapasztalt intellektuális és technológiai erőfeszítések éppen csak sejtetni engedik számunkra azt, amit az emberi elme elérhet. A lehetőség óriási, csaknem határtalan. Ha úgy akarjuk, jóformán mindent megtehetünk; kiszáradt földek válnak termékennyé, szörny? betegségek gyógyíthatók meg génsebészet útján; más bolygók meglátogatása a viszonylag közeli jövőben rutinszerűen megvalósul; még arra is eljuthatunk, hogy megértsük, hogyan működik az emberi agy."
E vélemény előrevetíti, hogy az ember, tudományos előrehaladása nyomán, megtalálhatja és egy napon valóban meg is találja az összes kérdésre a választ, amely számára megszüntet minden függőséget Istentől, nagyjából abban az értelemben, ahogy Laplace tudományos világképében Isten számára már nem maradt hely. Az Isten létét eleve elutasító, materialista természettudósok szerint ez a nap már el is érkezett. A korábban idézett G. G. Simpson álláspontja felér egy ateista kinyilatkoztatással: "Az ember egyedül áll a Világegyetemben, egyedi termékeként egy hosszantartó, tudattalan, személytelen, anyagi folyamatnak; különleges értelemmel és lehetőségekkel. Ezeket senki másnak, csupán önmagának köszönheti, és csak önmagának tartozik felelősséggel. Nem teremtménye ellenőrizhetetlen és meghatározhatatlan erőknek, hanem önmagának mestere. Képes rá, és meg is kell tennie, hogy döntsön saját sorsa felől és irányítsa azt."
A bibliai hit talaján álló természettudós a tudomány eredetét, célját, szerepét természetesen egészen más módon ítéli meg. Számára éppen az jelenti a kiindulást, hogy ha a Genezis 1,1 valóban minden tudományos gondolkodás sarokköve, akkor a Genezis 1,28 bizonyára a tudomány alapító okirata, amelyben Isten megparancsolta az első emberpárnak: "Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá ..." Ez valóban maga a tudomány programja – hihetetlen rövidséggel, tömörséggel és kifejező erővel! A tudomány az ember kísérlete, hogy betöltse és uralma alá vonja a földet; egyúttal egy kísérlet is kellene, hogy legyen arra, hogy megértse Isten teremtő munkáját.

Egy elgondolkodtató példa

Az USA Dél-Dakota államában lévő Rushmore-hegy monumentális emlékműként magasodik ki környezetéből, hogy akár nemzedékek százait is túlélni képes formában tisztelegjen az Egyesült Államok négy kiváló elnökének: George Washingtonnak, Thomas Jeffersonnak, Abraham Lincolnnak és Theodore Rooseveltnek.
Döbbenetes méret? gránitarcok néznek szembe a földbegyökerezett lábú szemlélővel. A tömör gránit-szirtfokból kifaragott emlékm? mintegy öt négyzetkilométer felületű, az egyes fejek magassága a homloktető és az áll alsó része között mintegy 18 méter (!), ez pedig kétszer olyan magas, mint a híres egyiptomi Gizai piramis Szfinx-feje.
Ha valaki azzal a magyarázattal állna elő nekünk, hogy ezek a faragott képek az eső, szél és fagy, az erózió sokmillió éves működése nyomán tűntek elő fokozatosan a sziklafalból, rossz tréfára, netán a "javaslattevő" nem kielégítő elmeállapotára gyanakodnánk. A sokmillió év nem töltené be a misztikus varázspálca szerepét.
Teljesen kielégít azonban bennünket a tényeknek megfelelő megoldás. Nevezetesen az, hogy a híres amerikai szobrász, Gutzon Borglum megtervezte az alkotást és nagyszámú, technikailag kiválóan felszerelt, technológiailag képzett munkatársával 1927 és 1941 között sziklatonnák ezreit robbantották le és vésték ki a Rushmore-hegy gránitpereméből, amíg a fejek végleges, finoman cizellált formája kialakult.
Nyilvánvaló tehát számunkra, hogy a Rushmore-hegyi Nemzeti Emlékm? intelligens tervező munkája; az alkotásból következtethetünk az alkotóra.
Hogyan lehetséges akkor, hogy azok, akik elfogadják fenntartások nélkül az evolúció elméletét, képesek hinni abban, hogy az emlékm? kétséget kizáróan tervezett, de azok az emberek, akiknek a tiszteletére készült, nem tervezett lények? Az evolúció hívei ugyanis teljes határozottsággal elmondják nekünk, hogy a Rushmore-hegy sziklájában a halhatatlanság egyfajta igényével megörökített amerikai elnökök létezése végső soron nem egyéb, mint titokzatos, kaotikus biológiai véletlenek olyan sorozatának eredménye, amelyek kölcsönhatásba kerültek a szintén véletlenül fellépő mindenkori környezeti hatásokkal, sokmillió éven át. Ugyanakkor teljesen természetesnek veszik, hogy itt a sokmillió év már betölti a varázspálca szerepét.
Senki nem kételkedik abban, hogy az emlékm? egy intelligens tervező munkája. Mégis, az Univerzumban megnyilvánuló, sokkal hatalmasabb, mérhetetlenül grandiózus és zseniális tervezést és törvényeket nem veszik észre vagy szándékosan figyelmen kívül hagyják azok az emberek, akik hisznek abban, hogy a személytelen evolúció hozott létre minden létezőt anélkül, hogy intelligencia vagy terv állt volna mögötte.
A történelem elmondja mindenkinek, hogy Gutzon Borglum volt a Rushmore-hegyi Nemzeti Emlékm? tervezője. A Biblia tudósítása is mindnyájunknak szól: "Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén, megláttatik ..." (Rómaiakhoz írt levél 1,20).
A szerző egyetemi tanár, informatikus

Jelcin ugrás közben váltott ejtőernyőt

root — Sat, 29 Aug 1998 04:28:41 +0200

Viktor Csernomirgyin orosz kormányfő visszakapta székét, és Jelcin utódjaként nevezte meg az elnöki pozícióban is. Az orosz válság hátteréről szóló cikkünk: Csernomirgyin visszatér Fotó: MTI

Tudomány és hit határán

root — Sat, 29 Aug 1998 04:28:27 +0200

George Washington, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln és Theodore Roosevelt monumentális szobra. Nem a véletlen műve Fotó: MTI

Mi a tudomány?

Mi a hit?

Tudomány és bibliai hit

Egy elgondolkodtató példa

Pöfeteg

root — Sat, 29 Aug 1998 04:28:20 +0200

Óriás gomba termett a Wisconsin állambeli Manitowocban Jeff Diedrich helybéli kertjében. Átmérője 193,04 cm, súlya 9,52 kg. Fotó: MTI

Diktátor kerestetik

root — Sat, 29 Aug 1998 04:28:13 +0200

Akar ön diktátor lenni? Ha igen, remek lehetősége nyílik rá Romániában. A diktátorság komoly feladatát ráadásul luxuskörülmények között gyakorolhatja – egy vakáció keretében. Románia ugyanis egyedülálló lehetőséget kínál az utószezonra. A kedves utazó belekóstolhat a néhai román diktátor, Nicolae Ceaucescu pazar hétköznapi életébe. Az országba érkező kalandvágyó utasokat vörös szőnyeg és Ceaucescu Buickja várja a repülőtéren, ahonnan az út az Elena stílusában feldíszített paloták valamelyikébe vezet. Kipróbálhatja, kényelmesnek találja-e Ceaucescu ágyát, lubickolhat az uszodájában, vadászhat az erdőiben és megízlelheti a diktátor kedvenc ételeinek ízét. A korhűségről Ceaucescu hajdani személyzete gondoskodik: szakácsok, pincérek, szobalányok serege sürög-forog a turisták körül. Fakultatív programként lehetőség van ellátogatni az ugyancsak Ceaucescu birodalmához tartozó erdélyi Peles kastélyba, amely annak idején Drakulának adott otthont. S hogy mindez mennyibe kerül? Az ár szintén a nagy számokat kedvelő néhai diktátorhoz szabott: egy éjszaka potom kettőezerötszáz dollárba (540 000 Ft) kerül. (Electronic Telegraph)

Rövidnadrágért felfüggesztés

root — Sat, 29 Aug 1998 04:28:06 +0200

Felfüggesztettek állásából egy angol levélkihordót, mert túl rövid nadrágban végezte a munkáját. Mike Storey 14 hónapon át megszokott nadrágjában kézbesítette a leveleket Yorkshire környékén, mielőtt a nadrág rövidsége szemet szúrt volna a postás új főnökének – számolt be az esetről a londoni The Times. Ekkor a főnök utasította beosztottját, hogy viseljen hosszabb hivatali nadrágot. Storey azonban úgy találta, hogy az "túl bő, ráncot vet és nevetségessé teszi őt". A 61 éves postás kitart amellett, hogy korrektül öltözik, és jól néz ki rövid nadrágjában. Mint mondja, az ő nadrágja 32,5 centiméter hosszú, az egyennadrág ellenben 16,25 centivel hosszabb. Ameddig azonban Storey vonakodik a megkívánt hosszúságú nadrágot viselni, addig nem mehet munkába. "Az előírás az előírás", hangsúlyozta a posta szóvivője, hozzátéve: "ha egy vezető úgy gondolja, hogy a ruházat nem megfelelő, beavatkozhat". (MTI)

Kérjük, ne nyalják a falakat

root — Sat, 29 Aug 1998 04:27:59 +0200

"Kérjük, ne nyalják a falakat!" – áll egy táblán, amelyet valaki Bolívia festői tájainak egyikén, messze fenn az Andok között helyezett el egy szálloda elé. Az épület falai ugyanis sóból vannak. Mi több, a tető, a szobákban elhelyezett ágyak némelyike, a székek, asztalok, sőt a bár is sóból vannak. A padló is sókristályoktól fénylik.
A nemrég új nevet kapott szálloda, a Salt Palace and Spa a chilei határ közelében áll, egy történelem előtti sóstó kiszáradt medrében, 3800 méterrel a tengerszint felett. A kiszáradt tómedret vulkánok és gejzírek, flamingók és kaktuszok veszik körül és teszik Bolívia egyik fő idegenforgalmi attrakciójává. A szállodát a vállakozó kedv? Juan Quesada építtette 35x35 centiméteres sótömbökből. Az üveggel fedett központi udvart 12 szoba veszi körül, összesen 24 ággyal és több közös fürdőszobával. Az Andokra jellemző szikrázó napsütésben átforrósodnak a sótömbök, és éjszaka – amikor odakinn alaposan lehűl a levegő – kellemes meleget árasztanak a kényelmes szobákban, ahol nem érezni sós szagot. Az illemhelyek vízöblítésesek, de zuhanyozók nincsenek. A négy évvel ezelőtt épült szállodában ötven dollár az egyágyas és hatvan a kétágyas szoba egy éjszakára. A melléképületben jutányosabb áron is éjszakázhatnak turisták. Augusztus végére elkészül a kilenc lyukú golfpálya – valószínűleg az első, amely sómezőre épült. Szauna és játékterem is készül. Amellett, hogy maga a szálloda is érdekes, a környék egyenesen lélegzetelállító.
Alkonyatkor és hajnalban a napsugarak sejtelmes árnyékot vetnek a sómezőre és a geometrikus alakú sókristályokra. Mielőtt a nap lebukna, az élénkvörös égbolt és a szikrázóan kék sómező élesen elválik egymástól. A legközelebbi város Uyuni, 350 kilométerre a fővárostól, La Paztól. Uyuni egykor az ország vasúti csomópontjainak egyike volt. A vidéken még ma is bányásznak, de az idegenforgalom a fő bevételi forrás. Legkevesebb 15 000 turistát várnak az idén, és rendszeres a vasúti összeköttetés La Paz és Uyuni között. Gomba módjára nőnek ki a földből szállodák, éttermek és éjszakai mulatóhelyek, várva a főként Európából és Izraelből érkező turistákat. A közeli Isla de Pescadorest (Halászszigetet) kaktuszerdők borítják (némely példány tíz méter magasra nőtt), és a csincsillához hasonló hoszszúfarkú rágcsáló, a vizcacha népesíti be. A Kolumbusz előtti időkben a környéken élő kecsua és aymara indiánok lámaháton szállították a kitermelt sótömböket az Andokon át messzi síkságokra. Ma ócska teherautók viszik a közeli falvakba a sót, ahol megszárítják, megőrlik, jódot kevernek hozzá és eladásra csomagolják, s ma is vágnak sótömböket. (MTI)